pedig nincsen birka nélkül, egy hete elő is kaptam
a mintadarabhoz szükséges anyagokat és eszközöket.
A kölykök már teljesen hozzászoktak ahhoz, hogy milyen nagy természetvédőn
újrahasznosító vagyok, így nem rökönyödnek meg azon, ha a leendő testben
egy korábbi vitaminos- vagy bonbonos doboz reinkarnálódik a kezeik közt.
Nyilván a fantasztikus gyilokbogyóm dobozát nem viszem be nekik,
az csak az itthoni alaklemez, különben is jobban örülnek valami csokisnak.
Ezekkel nem érdemes sokat lacafacázni, a két bóti hurcikapálcikát gallyacskát
a tűzőgép segítségével a két karton közé rögzítem így, ni 7 másodperc.
Aztán jöhet egy mellékszál, a hogyan nem csinálunk báránykát...
Szóval így mégse nem, mert (akármennyire is, de) sajnálnám
a gyapjúfonalaim egy részét eltechnikaórázni, meg különben is, mit mondanék
a gyerekeknek, amikor megkérdezik a szokásost, hogy
Beanéniezttetaláltadki*
?
Szóval azt ott fönn nem, de a hátsó sorban balról a másodikat azt, igen.
Papírszalvéta tépve, morzsolgatva, felragasztva, pofásítva, satöbbi.
Nagyobbaknak itt a haladó változat gyapjú- és filcutánzatból varrva.
Vidám húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
*
Baromi jó orruk, fülük vagy nemtommijük van ehhez,
ha ppt-t csinálok vagy dolgozatot vagy báármit,
akkor ez igen fontos kérdés ez a számukra...
...plussz a hangsúly...
😵