Húsvét

pedig nincsen birka nélkül, egy hete elő is kaptam 

a mintadarabhoz szükséges anyagokat és eszközöket.

A kölykök már teljesen hozzászoktak ahhoz, hogy milyen nagy természetvédőn 

újrahasznosító vagyok, így nem rökönyödnek meg azon, ha a leendő testben 

egy korábbi vitaminos- vagy bonbonos doboz reinkarnálódik a kezeik közt.

Nyilván a fantasztikus gyilokbogyóm dobozát nem viszem be nekik, 

az csak az itthoni alaklemez, különben is jobban örülnek valami csokisnak.

Ezekkel nem érdemes sokat lacafacázni, a két bóti hurcikapálcikát gallyacskát

a tűzőgép segítségével a két karton közé rögzítem így, ni 7 másodperc.

Aztán jöhet egy mellékszál, a hogyan nem csinálunk báránykát...

Szóval így mégse nem, mert (akármennyire is, de) sajnálnám 

a gyapjúfonalaim egy részét eltechnikaórázni, meg különben is, mit mondanék

 a gyerekeknek, amikor megkérdezik a szokásost, hogy

Beanéniezttetaláltadki*

?

Szóval azt ott fönn nem, de a hátsó sorban balról a másodikat azt, igen.

Papírszalvéta tépve, morzsolgatva, felragasztva, pofásítva, satöbbi.

Nagyobbaknak itt a haladó változat gyapjú- és filcutánzatból varrva.

Vidám húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

*

Baromi jó orruk, fülük vagy nemtommijük van ehhez, 

ha ppt-t csinálok vagy dolgozatot vagy báármit, 

akkor ez igen fontos kérdés ez a számukra... 

...plussz a hangsúly...

😵