Fülkészítős poszt 2.

Nem saját az ötlet, azt is mondhatom, japániról saját gépemre ferdítettem.

Először kartonból szerkesztettem egy piskóta (Olymboson piszkotasz) formát,

amit 4 példányban felrajzoltam a ragasztós táskamerevítőre.

Valami vágási maradék volt korábbról, természetesen.

Ezeket kinyírtam, 

majd felvasaltam a jó kis masszív vászonra.

Vasalót ilyenkor nem húzogatunk, csak szépen rátesszük a felületre és tartjuk

és tartjuk és tartjuk egy ideig.

A formákat 7-8 mm-es ráhagyással megint csak körbenyírtam,

a ráhagyást bevagdostam, aztán  a széleket a kedvenc ragasztómmal bekentem.

A ráhagyást bevágásonként a merevítőre simogattam.

Szebben simul az anyag, ha először minden második fülecskét ragasztunk föl, 

de lehet, csak így akarom elaprózni a dolgokat.

(A mutatóujjam körmén tegnap átvarrtam géppel.)

Amint elkészültek, rájuk tettem a szótárt, simuljanak egyenesre.

A jobb oldali volt a legelső, az még nem olyan szép egyenletes.

Közben megint kiszabtam a táskamerevítőből 4, az előzőnél 1-2 mm-re kisebb piszkotaszt

és az immár megszáradt előzők visszájára felvasaltam azokat. 

Egy elölről egy hátulról, csak a játék kedvéért.

Itt megálltam a munkával, mert közben rájöttem, hogy az első képnél látható fakarika 

mégsem illik a leendő táskámhoz. Végigkajtattam a közelben lévő összes rövidáru- és 

barkácsüzletet d karikáért, de persze ilyesmit nem tart egyikőjük sem. 

Végül a tecsós misztercipészhez mentem, aki nagy örömömre elővarázsolt 

éppen 4 antikolt d karikát... 500 forintért darabját.

Na, én max ötvenért veszek inkább ilyesmit, segített is gugli barátom.

Belátható közelségben igazi kincsesbányára leltem, ahol ezekért itt, ni, 

éppen öccázat fizettem: 10 d gyűrű, 3 picuri karabiner és 4 táskaláb.

Mert ott ilyen is kapható, eszem megáll!

Nos, gyorsan ki is próbálom, hm... épp ilyenre gondoltam.

A fülekhez kiszabtam két darab 6x60 centis vásznat,

talpszélességgel összevarrtam,

a varrásráhagyásokat szétnyomtam,

majd az egészet kifordítottam.

Itt kellett egy gyors vasalás.

Ezt a fület nem tudtam volna felvasalható merevítővel erősíteni, hiszen a 

kész szélessége csupán 2 centi, ezért inkább belehúztam egy nadrág koptató szalagot. 

Az így már stabil füleket mindkét szélükön letűztem,

végül egyforma hosszúságúra nyestem. 

Karikákon átbújtatva, csak gombostűzve, hiszen a végleges méretet 

úgyis az első vállra akasztás határozzam meg. Egy fül,

két fül,

még táska nélkül.

(És most megyek, letakarítom a vágólapomról a ragasztót, a körmömről pedig a kopott lakkot.)

A fülhöz tartozó táskáról itt olvashattok bővebben.