2020. január 26., vasárnap

Olykor kerül hozzám

valami, ami nagyon nem én vagyok. A férjem olyankor kajánul rámkacsint 
és megkérdezi, ebből ugyan mi lesz? Mert tudja, hacsak nem műanyag a valami, 
akkor azt ki nem dobom, ellenben új életre kelesztem.

Itt van például ez a borospalackos* doboz. Valljuk be, szörnyűséges. Ámde fából van.
 Pakolásztam vagy 7 éven keresztül, tároltam benne gombot, gyöngyöt, fém kellékeket,
míg a múltkor, a nagy fonalrendezgetés közben beugrott, mi lesz a következő életében.


Ha eszembe jut valami, akkor az nekem azonnal kell. Most sem vacakoltam sokáig, 
pillanatok alatt összedobtam a tetejét egy tetszetős szoknyamaradékból, 
amit a Hollókőn debütált táskám belsejéhez használtam.


Aztán jöttem rá, hogy ennél azért méltóbb megoldásra is képes vagyok,
pláne, mert legújabb hobbim szenvedélyem kellékei kerülnek majd a dobozba.
Illik hímeznem reá szép színeset. És akkor szembejött velem ez** a kóróvirágos.

Lélekteázgatásom** legutóbbi eredményét tegnap este szedtem le a rámáról.


Triplex kartonból, vatelinnel alábélelve fabrikáltam hozzá egy alapot,


amit csak belenyomtam a doboz tetejébe. Ragasztanom sem kellett, a helyén marad.


Tárul a szezám,


kartonpapírokból*** szabott fonaltartó kártyák töltik meg teljesen.


Mától boros dobozban lakik a szivárvány, ami nálam 119 színű.

 

*
Egy kisfiú hozott nekem a papája szigligeti szőlőjének borából egy palackot benne. 
A dugóját sem dobtam ki, angyallá avanzsérozva most is figyelt a karácsonyfánkon.

**
Nahát, ez egy tapéta!

***
Esténként a félévi szöveges értékelés meg- és újra- és átírása feletti dühöngésem 
kapcsán éppen erre volt a legnagyobb szükségem. 

****
Zéróvészt, naná, bármiféle kartondoboz megfelelt hozzá, csak legyen fehér az egyik oldala.

2020. január 13., hétfő

Azt mondják, nem

születik két egyforma hópehely a világba. Számunkra talán észrevehetetlen a különbség
 köztük, de hiszem, hogy mindegyiket megismételhetetlennek szánta a Teremtő.
Törekedtem erre az egyediségre én is, amikor a fácskát hópihéztem.

(Sicc, ne gondold tovább!)

Kissé mellélőttem, amikor gyöngyfonallal indítottam a munkát, de a fa törzsét annak 
a vastagságával haladósabb volt megvalósítani. A hópelyhekkel ezáltal meggyűlt a bajom, 
a legnagyobb átmérője 3 centi, szóval szentségeltem szidtam magam közben picit.

Pláne, mert az osztott hímzőfonalas gyűjteményemben csupán a kéknek 23 árnyalata van
és vagy 10 pászítható egymáshoz. Bezzeg amabból alig találtam három összeillőt.

Eme hosszas morfondírozgatás után még alaposan kitanulmányoztam a hópelyhek formagazdagságát, majd viszonylag könnyedén rajzoltam egy sajátot, 


amit már osztott hímző két szálával varrtam és gyöngyökkel díszítettem,

 

hogy a ragyogás erről se maradjon el.


Hópihés kalandozásaimnak egy időre búcsút mondok,


legközelebb fonalgyűjteményem kap dobozt. 


Egy volt anyukámtól a múlt héten* hatalmas szatyornyi kincset** kaptam ugyanis.


Az osztott fonalak közt csupán 5 újdonságot találtam, 


de a gyöngyhímzőt rejtő Amarettós dobozban


eszméletlen gyönyörű, új színekre leltem.


Lázasan dolgozik az agyam, jaj, annyi sok ötletem van!***

*
Utólag lehet megvesztegetni valakit?
**
Jut belőle az elkövetkező évek technikaóráira is bőven.
***
Időt, az a kérdés, honnan kerítek rá?
Korom 50 mindjárt... 

2020. január 9., csütörtök

Rekordgyorsasággal

készült el a hópihés hímzésem, nem kellett hozzá egy hónap*.


Ugye ismerős?
Az őszi fácska lombozatát téliesítettem.
Került rá néhány gyöngy is, azok nélkül nem lenne teljes a kép.


Sem fényben, sem árnyékban

 

nem lenne ennyire ragyogón szép.


A mű kész, az alkotó nem pihen,


sőt...

*
Szeretem ezeket a hosszú, téli estéket, csak a szemem háborog olykor.

2020. január 4., szombat

Tegnap

reggelre leesett nálunk az év első hója és a hidegnek köszönhetőn egész nap megmaradt. 
Miután körbefotóztam az összes fáinkat 

 

meg a füvet, 


eszembe jutott, hogy egy ideje van valami ezzel kapcsolatban a fejemben, 
ezáltal sikerült majdnem az egész délelőttöt rajzolgatással töltenem.


Este már vászonra is felkerült a minta, hímezhetem végre.


Adok rá magamnak egy hónapot.

2020. január 1., szerda

Teljesen azt hittem, hogy

napra pontosan 1, holott 2 évvel ezelőtt varrtam azt a 3 filc lóherét, amihez tegnap
 készítettem még egyet*, aztán mind a 4 cerkavéggé lényegülve 
lett szerencsehozó praktikus ajándékká**.


Indul az év és ezt nagyon-nagyon szeretném a kreativitásnak szentelni. 
Íme az irányelvek:


Megújult a sulis noteszem belül és újrahasznosítottam*** pár ajándéktasakot. 
Az egyikből ötletelő füzet lett, a másikból januári és biztosan összerakok még 
egy megvalósultast is, aztán jön a februári és a nyaralós és pár óratervezős, satöbbi.


A boldogság az út és nem a cél.

Kicsit kacskaringós, kicsit sáros a csapás,


de legalább tudom, merre szeretnék menni.

*
Sőt egy ötödiket is, de az csak szép.

**
Az egyik az enyimé.

***
Régóta nem veszek füzetet, bármennyit rittyentek. Épp olyat, amilyenre szükségem van.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...