valami, ami nagyon nem én vagyok. A férjem olyankor kajánul rámkacsint
és megkérdezi, ebből ugyan mi lesz? Mert tudja, hacsak nem műanyag a valami,
akkor azt ki nem dobom, ellenben új életre kelesztem.
Itt van például ez a borospalackos* doboz. Valljuk be, szörnyűséges. Ámde fából van.
Pakolásztam vagy 7 éven keresztül, tároltam benne gombot, gyöngyöt, fém kellékeket,
Ha eszembe jut valami, akkor az nekem azonnal kell. Most sem vacakoltam sokáig,
pillanatok alatt összedobtam a tetejét egy tetszetős szoknyamaradékból,
Aztán jöttem rá, hogy ennél azért méltóbb megoldásra is képes vagyok,
pláne, mert legújabb hobbim szenvedélyem kellékei kerülnek majd a dobozba.
Illik hímeznem reá szép színeset. És akkor szembejött velem ez** a kóróvirágos.
Lélekteázgatásom** legutóbbi eredményét tegnap este szedtem le a rámáról.
Triplex kartonból, vatelinnel alábélelve fabrikáltam hozzá egy alapot,
amit csak belenyomtam a doboz tetejébe. Ragasztanom sem kellett, a helyén marad.
Tárul a szezám,
kartonpapírokból*** szabott fonaltartó kártyák töltik meg teljesen.
Mától boros dobozban lakik a szivárvány, ami nálam 119 színű.
*
Egy kisfiú hozott nekem a papája szigligeti szőlőjének borából egy palackot benne.
A dugóját sem dobtam ki, angyallá avanzsérozva most is figyelt a karácsonyfánkon.
**
Nahát, ez egy tapéta!
***
Esténként a félévi szöveges értékelés meg- és újra- és átírása feletti dühöngésem
kapcsán éppen erre volt a legnagyobb szükségem.
****
Zéróvészt, naná, bármiféle kartondoboz megfelelt hozzá, csak legyen fehér az egyik oldala.