Szent elhatározásommal

ellentétben mégis varrtam borítókat mindennapjaim kísérőire, minden titkok tudóira, 
az osztálynaplóra meg a napközisre. Mert immár mindkét helyen jót kell állnom, 
így aztán alig töltök időt itthon. 

Álkékfestők, az ugye látszik... Öreg csipkék, erre talán csak a nem eléggé fehérség utal avatott szemnek. Bevarrott könyvjelző, hogy kapásbol megtaláljam, 

hanyadik tanítási napnál is tartunk éppen. 

Tudom, a hímzés is hagy kívánnivalót maga után, nagyokosan damasztra készült megörökölt Perlé gyöngyhimzővel, ami túl vastag szálú. És a betűk... na jó, az A-val nincs bajom, de mit mond majd konzervatív kolleginám az N-re? Kötözködik kicsit, az tuti.

Nem, nem loptam haza a hivatalos dokumentumokat, azt nem szabad, csak a méretek jöttek velem a zsebemben. Aztán itthon áttúrtam a könyvespolcot, hogy próbababákat találjak.

Ez Halász Edit Foltvarázs-át,

ez meg Gratzer József szuper könyvét, a Sicc-et takarja.

Hogy mintha láttál volna valahol valami hasonlót? Persze, itt. 

Csak azon a menyasszonyi ruhám maradék csipkéje feszített.