Szívben nagy vagyok, pedig említettem már korábban, hogy...
... nem rajongok különösebben a Válentájn nap körül zajló cécóért. Már a neve is bosszant: akár a tejszínhab! Mennyivel szebb a miénk, az a Bálint... Valamikor középiskolás-hamletomán korszakomban volt egy nagyon kedvenc részletem a darabból:
"Holnap szent Bálint napja lesz, mindjárt reggel korán:
és ablakodnál, párodul, ott leszek, én leány.
Kelt a legény, felöltözött, ajtót nyitott neki:
bement a lány,de mint leány többé nem jöve ki.
Írgalmas ugyse! a legény ó, jaj! szégyen! piha!
ha hozzáfér,hát megteszi: bizisten, rút hiba.
Míg meg nem csaltál, elveszesz, nem azt igérted-e?
Úgy is lett volna, esküszöm: ne jöttél volna be!"
Nos, azt hiszem, ez sem különösebben romantikus.
Járjunk csak szépen kettő lábbal a Földön!
Aztán tessék, jól megkaptam: ki páromul szegődött, szőlőhegyen les csillagokat nyári éjjel, tócsában tapicskol ősszel, télben a bakancsa alatt ropogó hó hangját fülelteti velem.
Somolygás-bazsalygás-köszönöm, ott, fönn, valakinek.
Hm... Az általunk ismert élővilág egyetlen teremtményének ilyen formájú a szíve.
Ébredjünk csak fel: puff, a krokodilnak...
Tavaszodjunk végre, hadd fürdesse emberem arcát a napban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése