2011. február 6., vasárnap

Szombat délelőtt

Miközben szabtam-varrtam a végre megnaposodott nappaliban, a férjem is kiteregette a szabásmintáit. Pontosabban egy olyan gép tervrajzaival borította a szőnyeget, amely már nem transzmissziós.  Hogy ez mit is jelent? Nos, ez volt az eső robot  1988-ban - ma már őskövületnek számít, de termel lankadatlan. 


Mi köze is van ennek a varráshoz? Semmi, csak... megférnek egymással ezek a masinériák.


(Nem, kérem, nem ezen az aprócska asztalon szoktam varrni, csak most jó volt épp ott szöszölni, ahol a Jóember is tevékenykedik. Oppá, elárultam magam: igen én a földre gugyorodva szoktam pecsvörközni. Meg tésztát dagasztani vajlingban, meg krumplit hámozni, meg iskolai dolgokat fúrni-faragni. Ezen mulatozik is eleget a Jóember... neki ősasszonya van! Itt épp korongtábla készül 24 példányban, mert épp a tízesátlépéssel bajlódunk.)



1 megjegyzés:

  1. milyen jó bepillantani a kulcslyukon más emberek életébe... én bepislogtam, és nagyon tetszett mait láttam

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...