Először kartonból szerkesztettem egy piskóta (Olymboson piszkotasz) formát,
amit 4 példányban felrajzoltam a ragasztós táskamerevítőre.
Valami vágási maradék volt korábbról, természetesen.
Ezeket kinyírtam,
majd felvasaltam a jó kis masszív vászonra.
Vasalót ilyenkor nem húzogatunk, csak szépen rátesszük a felületre és tartjuk
és tartjuk és tartjuk egy ideig.
A formákat 7-8 mm-es ráhagyással megint csak körbenyírtam,
a ráhagyást bevagdostam, aztán a széleket a kedvenc ragasztómmal bekentem.
A ráhagyást bevágásonként a merevítőre simogattam.
Szebben simul az anyag, ha először minden második fülecskét ragasztunk föl,
de lehet, csak így akarom elaprózni a dolgokat.
(A mutatóujjam körmén tegnap átvarrtam géppel.)
Amint elkészültek, rájuk tettem a szótárt, simuljanak egyenesre.
A jobb oldali volt a legelső, az még nem olyan szép egyenletes.
Közben megint kiszabtam a táskamerevítőből 4, az előzőnél 1-2 mm-re kisebb piszkotaszt
és az immár megszáradt előzők visszájára felvasaltam azokat.
Egy elölről egy hátulról, csak a játék kedvéért.
Itt megálltam a munkával, mert közben rájöttem, hogy az első képnél látható fakarika
mégsem illik a leendő táskámhoz. Végigkajtattam a közelben lévő összes rövidáru- és
barkácsüzletet d karikáért, de persze ilyesmit nem tart egyikőjük sem.
Végül a tecsós misztercipészhez mentem, aki nagy örömömre elővarázsolt
éppen 4 antikolt d karikát... 500 forintért darabját.
Na, én max ötvenért veszek inkább ilyesmit, segített is gugli barátom.
Belátható közelségben igazi kincsesbányára leltem, ahol ezekért itt, ni,
éppen öccázat fizettem: 10 d gyűrű, 3 picuri karabiner és 4 táskaláb.
Mert ott ilyen is kapható, eszem megáll!
Nos, gyorsan ki is próbálom, hm... épp ilyenre gondoltam.
A fülekhez kiszabtam két darab 6x60 centis vásznat,
talpszélességgel összevarrtam,
a varrásráhagyásokat szétnyomtam,
majd az egészet kifordítottam.
Itt kellett egy gyors vasalás.
Ezt a fület nem tudtam volna felvasalható merevítővel erősíteni, hiszen a
kész szélessége csupán 2 centi, ezért inkább belehúztam egy nadrág koptató szalagot.
Az így már stabil füleket mindkét szélükön letűztem,
végül egyforma hosszúságúra nyestem.
Karikákon átbújtatva, csak gombostűzve, hiszen a végleges méretet
úgyis az első vállra akasztás határozzam meg. Egy fül,
két fül,
még táska nélkül.
(És most megyek, letakarítom a vágólapomról a ragasztót, a körmömről pedig a kopott lakkot.)
A fülhöz tartozó táskáról itt olvashattok bővebben.