2019. március 31., vasárnap

Az ő neve

pedig Tilda lett öt hónappal ezelőtt, amikor egy este közvetlenül a házunk előtt, az út kellős
 közepén falatozva talált rá Tóni. Apró jószág volt, kisebb, mint az összeszorított öklöm, nyárvégi alomból származó, telet túlélni képtelen, ezáltal megmentendő páciens ismét.


Sok gondunk nem akadt vele, mert szinte az egész telet átaludta. Néha felébredt, evett, 
puffogott és jutalmunkul mindig durván összerondította a luxuskecót. Közelebbi kapcsolatba
 nem kerültünk egymással, mivel ő is épp olyan magának való, amilyen én vagyok: igazi sün*. 

Márciusban jött ez a felmelegedés, a normálisan telelő sünök ébredését 
csekély számú túrás és számtalan kupacka** jelezte a kertünkben. 


A tavaszi illatok megorrontása okán Tilda egyre dühösebb és agresszívebb lett, 


ezáltal fogságban tartását nem láttuk a továbbiakban indokoltnak.


Kapott egy búcsúebédet, majd hagytuk, hogy felfedezze a kertet.


És ment, persze előbb hitetlenül és félénken.
Még alám is bemászott inkább, mivel guggoltam, 


aztán felfedezte a borostyánt, a borostyánban lakó pókokat, 


befalatozott több száraz levélen található nemtommit, 


majd a sünök szokása szerint visszaöklendezte mindezt a saját hátára.***


Gondolom, ezzel el is tüntette magáról a maradék emberszagot. Beszimatolt a nyári lakba, 


majd rohamléptekkel rátért a sünösvényre. 
Még láttam, ahogy felmászik a kerítés lábazatára****, 


aztán pillanatokon belül a szomszédban volt. 
Ott van a tökéletes, sünnek való jó világ: eredeti, embermentes dzsumbuj.

 

Pá, Tilda, néha gyere majd vissza, a csőben mindig vár némi macskaja!*****


* Mérlegről sünre változtatom a csillagjegyem.

** Végül 8 képet fotóztam mindenféle sünsz..okról.

*** Elképzelem, ahogy a cukrászdában befalom a kedvenc Eszterházy tortaszeletem, 
mások persze mást és aztán mindenki...

**** A két hátsó lábára ágaskodott, a mellső lábaival felhúzta magát, erősek ám a sünök! 

***** És adandó alkalommal igazán bemutathatnád a kölykeid is!

2019. március 23., szombat

Második prototípusügyi

próbálkozás bemutatása következik, újabb két szoknya feldarabolásával.* 
A bal oldalit, azt a farmeranyagút hordtam párszor, de emezt, a jobbot sosem.


Érthetetlen, hogy tudtam magamra képzelni ezt a ballonszoknyát... 
Esetleg a mintája ragadtatott vásárlásra vagy már akkor táskabelsőt láttam benne?


Mindegy is, mert ehhez a kellemes formájú táskához épp jó lett, 
de az enyémre tulipánok helyett a bélésanyag virágait applikáltam. 

Nem tudom eldönteni, sok-e vagy kevés a három szál?


Mindenesetre passzolnak a belsőhöz, amiben egy nagyobb zseb is található.


A záródáshoz az egyik szoknya cipzárját használtam fel*,
a rejtett bevarrásút, ezért ilyen furi a kinézete.


Gyorsan átöltöztettem Rozit a kedvenc ruhámba és a nyakába akasztottam az új táskát,

 

majd próbaútra vittem (magamon) ((a táskát)).


Jelentem, bevált, innentől ez a kedvenc táskám. 



Varrok másodikat belőle s azt megvarrhatnánk közösen.

*
Ünnep lévén (márciustizenötödike) csak olyan anyaggal dolgozhattam, ami itthon is 
megtalálható. A világoskék konyhai törlőkendő most táskamerevítőként funkciónál.


 Különben sem rohangálhatok boltba, hisz tele a szekrény mindenféle felhasználandókkal.

2019. március 20., szerda

Az ünnep

protokolláris része következik: trikolór nélkül idén sem maradhatunk. Jelenleg 
negyedikesek* vagyunk, így elérkezettnek láttam az időt, hogy megvarrjuk életünk első, 
igazi kokárdáját. Van már pár öltés a kölykök kezében**, így nem született selejt egy sem. 


Ugye, milyen szépek? Valamelyik gyerek fejében megfordult, 
hogy eladásra is varr majd párat.

😁

No, kokárdát mellkasra fel, irány a város, 
ahol csodás szélfútta felhők varázsolnak fölénk minthát.

Mintha... 


Ugye? De csak mintha, mert ez itt valójában a Margit híd,


emez meg Gül baba felújított türbéje,


előttem pediglen egy szép nagy helyesírási hiba.


Meg nem tagadhatja magát az, aki vasár- és ünnepnap is ember pedamókus.


*
Jaj, mindjárt mennek elfelé, jönnek az ovisok szerdánként, akik sötétzöldre színezik 
a róka füleit, majd amikor rákérdezek, biztosan olyan-e a róka színe, 
leteszik a zöldet és magabiztosan kézbe veszik a kéket és mikor rákérdezek, 
milyen az én rókám színe, azt mondják, janacsáda.


Jelenleg aranyéletem van a negyedikesekkel, csak nem szokok tudomást venni róla.

**
Az egyik kisfiúm mesélte, hogy elszakadt a takarója, ő meg úgy gondolta, megvarrja. 
Már majdnem végzett, amikor betoppant a szobába az anyukája, aki a látványtól 
teljesen elképedt és csak azt kérdezte, hát ezt meg kitől tanultad? Hátabeanénitől. :) 

2019. március 19., kedd

Idén is volt

március tizenötödike, a mi időszámításunk szerint ez a tizenkettedik.

 

Tizenkét együtt töltött év szaladt el észrevétlenül fölöttünk.

Volt benne millió küzdelem és nehézség
és van benne maga a teljesség.

2019. március 13., szerda

Nő már a nap!

Azaz reggelente egyre korábban ébred, már majdnem olyan korán, mint én.


Idén nyáron nem megyünk görögi szigetre*,
hanem kicsiny hazánkban** lépcsőzünk mind többet,

 

lépésről lépésre bele a tavaszba, abból meg a nyárba.


Elvégre kőszívet itthon is találni


és naplementét is,


sőt, az egészen közelben.


*
Volt ugyan pár nap, amikor komolyan elmerengtünk egynek a meglátogatásán, 
aztán győztek az észérvek és ettől most kicsit sajdul a szívem. 

**
Melynek egyetlen megyéje nagyobb, mint bármely hívogató szigetke az Égei-tengeren.

Kivágott fa csonkja mellett pedig ne menjetek el,

 

éppen csak odapillantva!

2019. március 9., szombat

Elmarad

a dobpergés és  harsonaszó, mert elkészült ugyan az a bizonyos táska, 
de sajnos "nema zigazi".

  

Fogalmam sincs, mi a bajom vele, talán csak az, hogy elevente másnak készült, 
meglepetésül egy kékimádó kolléganőmnek.

Ezt a részletét szeretem a legjobban, a pántját.

 

Cipzárral záródik, zsebeinek száma belül egy nagy, 
kívül egy nagy és kettő kisebb az oldalán.


Valami ilyesmi élőben is: túl szögletes.


Szóval ez az a táska, amit biztosan nem varrunk meg,
ha majd lesz egy kis lélegzetvételnyi időm a koratavaszon.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...