Az ünnep

protokolláris része következik: trikolór nélkül idén sem maradhatunk. Jelenleg 

negyedikesek* vagyunk, így elérkezettnek láttam az időt, hogy megvarrjuk életünk első, 

igazi kokárdáját. Van már pár öltés a kölykök kezében**, így nem született selejt egy sem. 

Ugye, milyen szépek? Valamelyik gyerek fejében megfordult, 

hogy eladásra is varr majd párat.

😁

No, kokárdát mellkasra fel, irány a város, 

ahol csodás szélfútta felhők varázsolnak fölénk minthát.

Mintha... 

Ugye? De csak mintha, mert ez itt valójában a Margit híd,

emez meg Gül baba felújított türbéje,

előttem pediglen egy szép nagy helyesírási hiba.

Meg nem tagadhatja magát az, aki vasár- és ünnepnap is ember pedamókus.

*

Jaj, mindjárt mennek elfelé, jönnek az ovisok szerdánként, akik sötétzöldre színezik 

a róka füleit, majd amikor rákérdezek, biztosan olyan-e a róka színe, 

leteszik a zöldet és magabiztosan kézbe veszik a kéket és mikor rákérdezek, 

milyen az én rókám színe, azt mondják, janacsáda.

Jelenleg aranyéletem van a negyedikesekkel, csak nem szokok tudomást venni róla.

**

Az egyik kisfiúm mesélte, hogy elszakadt a takarója, ő meg úgy gondolta, megvarrja. 

Már majdnem végzett, amikor betoppant a szobába az anyukája, aki a látványtól 

teljesen elképedt és csak azt kérdezte, hát ezt meg kitől tanultad? Hátabeanénitől. :)