2019. március 20., szerda

Az ünnep

protokolláris része következik: trikolór nélkül idén sem maradhatunk. Jelenleg 
negyedikesek* vagyunk, így elérkezettnek láttam az időt, hogy megvarrjuk életünk első, 
igazi kokárdáját. Van már pár öltés a kölykök kezében**, így nem született selejt egy sem. 


Ugye, milyen szépek? Valamelyik gyerek fejében megfordult, 
hogy eladásra is varr majd párat.

😁

No, kokárdát mellkasra fel, irány a város, 
ahol csodás szélfútta felhők varázsolnak fölénk minthát.

Mintha... 


Ugye? De csak mintha, mert ez itt valójában a Margit híd,


emez meg Gül baba felújított türbéje,


előttem pediglen egy szép nagy helyesírási hiba.


Meg nem tagadhatja magát az, aki vasár- és ünnepnap is ember pedamókus.


*
Jaj, mindjárt mennek elfelé, jönnek az ovisok szerdánként, akik sötétzöldre színezik 
a róka füleit, majd amikor rákérdezek, biztosan olyan-e a róka színe, 
leteszik a zöldet és magabiztosan kézbe veszik a kéket és mikor rákérdezek, 
milyen az én rókám színe, azt mondják, janacsáda.


Jelenleg aranyéletem van a negyedikesekkel, csak nem szokok tudomást venni róla.

**
Az egyik kisfiúm mesélte, hogy elszakadt a takarója, ő meg úgy gondolta, megvarrja. 
Már majdnem végzett, amikor betoppant a szobába az anyukája, aki a látványtól 
teljesen elképedt és csak azt kérdezte, hát ezt meg kitől tanultad? Hátabeanénitől. :) 

3 megjegyzés:

  1. ...hátabeanéni csudaságokat tanít!

    VálaszTörlés
  2. Sok múlik,milyen a tanár is...Sok ilyen "beanéni"kellene, mert a gyerekek talán jobban elfogadják az ilyen ,és ehhez hasonló kézimunkákat, sok mindent megtudnak tanulni...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...