protokolláris része következik: trikolór nélkül idén sem maradhatunk. Jelenleg
negyedikesek* vagyunk, így elérkezettnek láttam az időt, hogy megvarrjuk életünk első,
igazi kokárdáját. Van már pár öltés a kölykök kezében**, így nem született selejt egy sem.
Ugye, milyen szépek? Valamelyik gyerek fejében megfordult,
hogy eladásra is varr majd párat.
😁
No, kokárdát mellkasra fel, irány a város,
ahol csodás szélfútta felhők varázsolnak fölénk minthát.
Mintha...
Ugye? De csak mintha, mert ez itt valójában a Margit híd,
emez meg Gül baba felújított türbéje,
előttem pediglen egy szép nagy helyesírási hiba.
Meg nem tagadhatja magát az, aki vasár- és ünnepnap is ember pedamókus.
*
Jaj, mindjárt mennek elfelé, jönnek az ovisok szerdánként, akik sötétzöldre színezik
a róka füleit, majd amikor rákérdezek, biztosan olyan-e a róka színe,
leteszik a zöldet és magabiztosan kézbe veszik a kéket és mikor rákérdezek,
milyen az én rókám színe, azt mondják, janacsáda.
Jelenleg aranyéletem van a negyedikesekkel, csak nem szokok tudomást venni róla.
**
Az egyik kisfiúm mesélte, hogy elszakadt a takarója, ő meg úgy gondolta, megvarrja.
Már majdnem végzett, amikor betoppant a szobába az anyukája, aki a látványtól
teljesen elképedt és csak azt kérdezte, hát ezt meg kitől tanultad? Hátabeanénitől. :)
