Táskafül 4.

Tulajdonképpen a véletlen műve ez a táskafül, 

meg azé, hogy ezt is olyan játszi könnyedséggel* próbáltam elkészíteni, 

mint a hozzája tartozó táskát. Az is csak úgy kifutott a kezemből (3 nap alatt), 

a füleinek is jönniük kell ukkmukkfukk** - gondoltam.

Teketóriázás nélkül lenyestem egy 70x14 centis anyagot, aztán rögtön hosszában kettőbe 

is nyisszantottam, gondolván nagy hirtelenjében, kijön abból két fül is. 

Ugyanabban a pillanatban rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, túl keskeny,

ezért az anyag oldalát kb 1-1 cm szélességben a visszájára vasaltam.

Ezután színével félbehajtottam az anyagot és a négy véget levarrtam.

Kifordítottam mindegyiket, majd az ott keletkező derékszöget levasaltam.

Ilyen szép lett a fülpár elölről és hátulról.

Közben az is nyilvánvaló lett, hogy ennyicske anyag nem fog nekem masszív fület produkálni, 

ezért kabátbélésből levágtam két kellő hosszúságú darabot és a helyükre illesztettem azokat.

Szépen levasaltam az egészet színéről és visszájáról is, hogy kifeküdjenek rendesen,

majd a csíkokat hosszukban ismét félbe hajtottam

és a végeiken kb egytenyérnyi távolságot kihagyva a szélek mentén összevarrtam.

Eddigre már ismét régen túl voltam egy újabb felismerésen:

leendő fülem még mindig nem elég masszív, megfelelő zsinórom meg nincsen itthon. Szerencsére a pántos dobozomban találtam egy nagyon régen készített, ám sosem felhasznált 

háromfonatú fület***, ami épp megfelelő vastagságú és tökéletes hosszúságú lett a következő művelethez.

Egy zéjer-/ziherájsz-/biztosítótű segítségével belehúztam a csőbe****,

majd ismét vasaltam, egyengettem és vasaltam.

Aztán már csak géppel a helyére kellett varrni

ezeket az újabb,

kivételesen keskeny, ám masszív táskafüleket.

Most pedig megyek és lehúzom a vasalódeszka huzatát, mert ráfér egy alapos mosás.

*

Hihetetlen, bontanom sem kellett sosem, még az alja mérete is tökéletes lett elsőre, 

és a máskor oly komoly, legyen pufi és stabil kérdést is megoldottam egy hirtelen ötlettől vezérelve.

**

Az első és az utolsó fotó elkészülte közt másfél óra telt el.

***

Szerencsére csak a végükön voltak összevarrva, így négy nyisszantás után 3 db egycentis pántom lett.

****

Előre szentségeltem, aztán a művelet közben mégsem, mert a helyére csúszott mégis könnyedén.

Fülkészítős poszt 3.

Két csíkot szabunk olyan hosszúságban, amekkorára majd szükségünk lesz. 

A keskenyebb 1 inch, a szélesebb 2 inch (nálam csak 1 és 3/4, ez persze kevés).

Színt színnel összefordítva gombostűzzük

és összevarrjuk az anyagokat az egyik szél,

majd a másik szél mentén.

Itt már látni, milyen "elfuserált" csövet hoztunk össze sitty-sutty.

Kifordítjuk, közben úgy igazgatjuk az egészet, hogy a varrásszélek befelé forduljanak.

Komoly macera ziherájsztűvel, lehet, másnak van valami spéci kelléke már ehhez is.

Levasalás után mégis pofássá igazodik ez a még mindig csak fülkezdemény. 

Úgy 10 percig örömködhetünk szépséges varrományunk felett.

Aztán szabunk a zöld lidis felmosórongyból a pántunknál 2 mm-rel keskenyebb csíkot,

amit különböző kínok és mindenféle illetők sűrű emlegetése közben beleszuszakoljuk 

a különben laposan jó hengerbe. Így, ni. Érdemes a két végén 1-1 centivel 

rövidebbre hagyni  a bélést, úgy könnyebb lesz majd az illesztés átvarrása.

Árokban letűzzük mindkét oldalról a pántokat,

és illesztjük a korábban megvarrt táskához.

Csak a visszahajtás alá fogjuk be igen egyszerűen.

A táskát először titkolni akartam, hiszen ez is csak másolat. Magamtól nem varrnék

 ilyesmit, de kedvenc egyikfőnököm feldobta nekem a labdát az egész világ* előtt, miszerint

karácsonyig már nem oszt be helyettesíteni, ha varrok neki egy ilyet. 

Hisziapiszi, mondtam magamban, és nekifogtam legott az őszi szünet első napján. 

Hadd örüljön és annak meg hadd örüljek én!

Lehetne ez a zárókép, imádom a szemetesbe borítani a cafatokat.

Ez az én saját kis örömöm a varricskázásban.

Sutty.

Na jó, megmutatom mégis, cseppet sem dicsekvésül.

Ni, ott viszi Rozi.

Nagyon sokáig keresgéltem az eredeti alkotója után mindhiába.

Megérdemelné, hogy megemlítsem.

*f.szbukon

Fülkészítős poszt 2.

Nem saját az ötlet, azt is mondhatom, japániról saját gépemre ferdítettem.

Először kartonból szerkesztettem egy piskóta (Olymboson piszkotasz) formát,

amit 4 példányban felrajzoltam a ragasztós táskamerevítőre.

Valami vágási maradék volt korábbról, természetesen.

Ezeket kinyírtam, 

majd felvasaltam a jó kis masszív vászonra.

Vasalót ilyenkor nem húzogatunk, csak szépen rátesszük a felületre és tartjuk

és tartjuk és tartjuk egy ideig.

A formákat 7-8 mm-es ráhagyással megint csak körbenyírtam,

a ráhagyást bevagdostam, aztán  a széleket a kedvenc ragasztómmal bekentem.

A ráhagyást bevágásonként a merevítőre simogattam.

Szebben simul az anyag, ha először minden második fülecskét ragasztunk föl, 

de lehet, csak így akarom elaprózni a dolgokat.

(A mutatóujjam körmén tegnap átvarrtam géppel.)

Amint elkészültek, rájuk tettem a szótárt, simuljanak egyenesre.

A jobb oldali volt a legelső, az még nem olyan szép egyenletes.

Közben megint kiszabtam a táskamerevítőből 4, az előzőnél 1-2 mm-re kisebb piszkotaszt

és az immár megszáradt előzők visszájára felvasaltam azokat. 

Egy elölről egy hátulról, csak a játék kedvéért.

Itt megálltam a munkával, mert közben rájöttem, hogy az első képnél látható fakarika 

mégsem illik a leendő táskámhoz. Végigkajtattam a közelben lévő összes rövidáru- és 

barkácsüzletet d karikáért, de persze ilyesmit nem tart egyikőjük sem. 

Végül a tecsós misztercipészhez mentem, aki nagy örömömre elővarázsolt 

éppen 4 antikolt d karikát... 500 forintért darabját.

Na, én max ötvenért veszek inkább ilyesmit, segített is gugli barátom.

Belátható közelségben igazi kincsesbányára leltem, ahol ezekért itt, ni, 

éppen öccázat fizettem: 10 d gyűrű, 3 picuri karabiner és 4 táskaláb.

Mert ott ilyen is kapható, eszem megáll!

Nos, gyorsan ki is próbálom, hm... épp ilyenre gondoltam.

A fülekhez kiszabtam két darab 6x60 centis vásznat,

talpszélességgel összevarrtam,

a varrásráhagyásokat szétnyomtam,

majd az egészet kifordítottam.

Itt kellett egy gyors vasalás.

Ezt a fület nem tudtam volna felvasalható merevítővel erősíteni, hiszen a 

kész szélessége csupán 2 centi, ezért inkább belehúztam egy nadrág koptató szalagot. 

Az így már stabil füleket mindkét szélükön letűztem,

végül egyforma hosszúságúra nyestem. 

Karikákon átbújtatva, csak gombostűzve, hiszen a végleges méretet 

úgyis az első vállra akasztás határozzam meg. Egy fül,

két fül,

még táska nélkül.

(És most megyek, letakarítom a vágólapomról a ragasztót, a körmömről pedig a kopott lakkot.)

A fülhöz tartozó táskáról itt olvashattok bővebben.

Fülkészítős poszt 1.

következik, ennek a fonottnak a tutoriálja.

A műveletet azzal kezdtem, hogy összevarrtam két darab 9 centis 

csík széleit másfél centis varrásráhagyással.

Ez azért fontos, mert a végén 3 centis pántokat kell kapnom, amikben 

a varrásráhagyást szétvasalom, az így kialakuló 3 réteg már jó tartású lesz.

Inkább mutatom, egyszerűbb az nekem!

Jelölés után kialakítottam a sarkot, becsíptem,

kifordítottam, majd lidis felmosórongyot belecsúsztatva megerősítettem. 

(Ezt nem ajánlom senkinek, de ha már lefotóztam, akkor megmutatom. Lényegesen jobban

jártok egy kis táskamerevítővel, amiből momentán nekem is van itthon több méternyim.)

Szépen letűztem a széleket oldalt és alul,

majd kézzel rögzítettem a décsatra. 

(Na, ezért nem ajánlom a kettővel előbbi lépést, túl dundik lettek ezek az izék, 

hogy férnek majd a varrótalp alá, amikor a táskához akarom rögzíteni őket?)

Három egycenti széles, hosszú varrott pánt kell még a fülhöz, 

melyeknek az egyik végét felvarrtam a fenti készségre,

majd a Jóembert rávettem egy kis közreműködésre.

Lényegesen gyorsabban halad így a munka, állítom. 

A fonás másik végét megint csak rögzítettem a másik korábban 

elkészített herkentyűre és már készen is lett az új fülem.

Voálá, pánt a helyén kellő hosszúságban.

Ebben a posztban pedig a komplett táska látható.