2010. december 29., szerda

Török fürdők, betlehemi jászlak

Gül Baba nyomába eredtünk ebben a csudahidegben. Majd lefagyott az orrunk, miközben 
az egykori török fürdőkből forró gőzök párologtak kifelé. Most beértük a megtalálással, 
de januárban a visszajövünk a Király-ba egy vegyes napon feredőzni...


Konkrétan nem geoládázási célzattal indultunk útnak, hanem a Vajdahunyad várában szerettem volna szemeim legeltetni a "Betlehemi Jászol" pályázat díjnyertes alkotásain. 
Azért a várat is megcsodáltuk kicsinyég, rohanvást a hideg elől, kattintgatva játszván
 japáni turistákat... Hidegben is mesebeli, nemde?


Kedvenc jászlaim 
(bár még mindig a nagytétényi kastélyban látott gyapjas a besztoff nekem):



Ők pedig a mai  örömöm masinériái:


Meg a tizenkétlábú szék: hadd higgyem azt, hogy készítője kicsempészte a kiállításról s vitte magával az éjféli misére... meglesni Borcsa nénit vagy a Terust. Csak így lehetett...


Szöget is ütött a fejemben a jövő évi betlehemem.

2010. december 26., vasárnap

Ünneplőben

Szaporodnak a kincseim. 


Idén nem készítettem betlehemest, csak a régieket vettem elő. A keresztszemes méltóbb keretre vár, a csuhés kissé poros, nyűtt már, szegény Mária is új ruhát érdemelne benne, Józsefet pedig emberesíteni/hízlalni kéne kicsit. Csak most látom, hogy meg is kopaszodott, az orra alól meg hiányzik némi szőr. A házhoz mostanság nem kerül kukoricabajusz, a renoválás jövőre marad. 
Az én kedvencem a textilházikós. Fa-golyó-fejű a komplett szent család.

2010. december 25., szombat

Karácsonyfák mindenütt

Országunk háza meg az ő fája 


A Bosnyák tér fája velünk ékítve


S állítottunk fácskát mégis...


Sztíling endzsöl őrzi az előszobában.

2010. december 13., hétfő

Karácsonyul

Nagytétényben jártunk tegnap kastélyt nézni. A karácsonyfákra voltam kíváncsi, 
amiket iparművészek öltöztettek idén is. Láttam szépet, bizarr ruházatút és illatosat. 
Már majdnem hagynám magam elcsábítani, mégis kellene nekünk ide egy fenyő az ágak helyett. Á, miattunk ne vágjanak ki mégse fát, több örökzöldet meg nem bírna el a kertünk. Akkor hát álljanak itt a számomra kedvesek.




Pihe-puha betlehem: lettem volna szívesen készítőjének helyében, mikor eszébe ötlött 
fekete báránykát sodorintani... persze alig látni a képen.


Mellesleg geoládát is találtunk kicsit fázva, havat kaparva örömmel.


...

2010. december 12., vasárnap

Itt is lógnak...

... a gyertyatartónkon. 


A szokásos "szétszed-és-aztán-mást-rak-össze" alapon készültek a tobozangyalkák. 
A szárnyuk csuhéjmasni, ezek tavaly diók díszei voltak, amik azóta más állapotba kerültek. Az apró tobozkákat egy borzalmas karácsonyi díszről mentettem meg. 

Fagolyó pedig minden háztartásban gurguláz itt-ott. 


Az esti fények játéka nappalinkban ilyeneket művel:


Imádom ezt a gyertyatartót.
       

2010. december 4., szombat

Az angyalok már az ajtónkon lógnak

Már félig készen állt a házunk, amikor hosszas keresgélés után végre rátaláltunk. A kivitelező hajthatatlan volt, bármennyire is szerettük volna, nem fa, hanem műanyag nyílászárókat épített be nekünk. Annyit sikerült kiharcolnunk (tényleg csatározás volt, a férjem bőszen állta a sarat), hogy legalább azt a kétablakos ajtót kapjuk, ami nekünk tetszett. Mára én is megbékéltem vele, lévén világos és barátságos általa az előszobánk. No de a feldíszítése? 
A 15 centinél terebélyesebb bigyók, díszek kizártak. 
Marad a girlandolás. 


Most éppen karácsonyra készülve apró angyalokkal. Néhány éve 24 darabot készítettem belőlük, bordós-pirosas kockás textilekből az akkori fenyőnkre.
     S itt a többi, ezek idén maradnak a dobozban:



Az a karácsonyfánk nem tudott ezen az északi vidéken gyökeret verni, tán hiányzott neki az a jó kis halasi homok. Az ültetés után egy kicsit megeredt, zöldellt is, aztán egyik napról a másikra kimúlt. 
Mára új állja helyét.
                   

Manapság más angyalokon ügyködöm...



2010. december 3., péntek

Kályha mellett volna jó...

... üldögélni és ilyesmiket varrogatni újra.


De most karácsony közelg s vele bolondokháza. 
Mostanság megdöntöm inkább az iskolában tartózkodás rekordját...

2010. december 2., csütörtök

Adventi naptár

Tegnap használatba vette az 1.a az adventi naptárat. 



Kisorsoltuk a napokat, így mindennap más nézheti meg, mit küldött nekünk a karácsony angyala. A szerencsés kap egy pici ajándékot és kibogozhatja az angyalka levelét, amiben mindenkinek szóló meglepetés van. Tegnap a Mikulás lusta manóját ébresztettük számolós színezővel, ma magát a Nagyszakállút készítettük el kartonpapírból. Hű, nagyon szépek lettek, jól bánnak az ollóval az elsősök. És eszméletlen, ahogy a gyerekek továbbgondolják-alakítják az én snassz mintapéldányaim. Hová tűnik belőlük 5 év múlva ez a kreativitás meg az alkotás öröme?


Van, aki székről is eléri.... s van, kinek létrára kell mászni a cél érdekében.

2010. november 30., kedd

Hervadatlan mikulásvirág

Készül az idei kalendárium, most csak ennyi publikálható belőle:


A cafatokat sem volt szívem kihajintani, így most a komódon három filc mikulásvirág díszlik. A valóságossal sosem voltam sikeres, minduntalan megkopaszodtak nálam, s aztán kimúltak szép csendben. Milyen dolog is ez! Nálam szokás életben maradni és virulni a növényeknek!


Rémségesen egyszerű elkészíteni őket, még sablon sem kell hozzá. A félbehajtott anyagból úgy nyírom ki a szirmokat, hogy mindkét végük hegyes legyen. Aztán az egyiket lecsippantom egyenesre és úgy varrom össze, hogy az egyenes végbe befogok egy gyöngyöt. Kéretik elnézni a kuszaságot, ezek a filcek alatt gyűrődtek ilyenné...
 

2010. november 29., hétfő

(az egyik) Mesterségem címere

Hazajött az emberem Laupheimből, ahol 5 napon keresztül nyomatták a fejébe egy ménkű nagy gép működési elvét. El sem merem képzelni, micsoda érdekfeszítő időszak lehetett... Tán a felét ha értem annak, amit magyaráz, pedig komolyan mondom, jó tanító lenne, igen képszerűen tud leírni mindenfélét. 
Nem látott sokat a vidékből sajna, csak az estéi voltak munkamentesek. Azért nem írom, hogy szabadok, mert akkor is hurcibálták ide-oda. Így került Ulmba, ahol jelenleg karácsonyi vásár zajlik. Fotózott nekem!


Dómot, diótörőket esti fényben...


Betlehemet körben nyargalászó birkákkal (itt épp elbújtak)...


Manókat a kézművesek portékái között... 

És hozott nekem valamit, ami fölött csak ültem percekig és vigyorogtam bambán, mint a vadalma... Imhol van az  icurka-picurka ezüstmedál: egy olló! 


A könyvnek, amit épp most olvasok, "Az öröm masinériái" a címe. 

2010. november 28., vasárnap

Advent idején

Az első adventi kalendáriumom gyufaskatulyákból készítettem, melyeket birkaszőrrel vontam be, fejet és farkat kaptak no, meg egy helyes-bajuszos (látnokilag) juhászt. Éveken keresztül vártuk ezzel az iskolában a karácsonyt. Kissé poros már, tán rongyosodik is, de azért jó lenne, ha a 106-os teremben most is ezt nézegetnék a gyerekek. 
Nincsen róla fotóm sajnos, a régi sulim régi termében maradt.
Aztán voltak piros zsákocskák, ezeket faágra szoktam volt kötözni. No, ezek is elmaradtak tőlem, máig sem értem, hogy veszhetnek el dolgok egy költözés során... 

Évek óta ezek is máshol vannak használatban, bízom benne, hogy idén is 
előkerülnek a szekrényből:


A gyertyákat, csillagokat, gömböket, csomagokat apró patentokkal rögzítettem a fára. Emlékszem, jó sokat mókoltam a képpel, pedig jó, ha van 30x40 centis. Ekkora díszeket 
csak kézzel varrogat meg az ember lánya.


Ez meg itt a párja, nagyon gyatra képet találtam róla, hiszen akkoriban, mikor készült, nem volt ám még digitális fotózás! Ezen is patentoltam, pontosan 24 gyöngyből fűzött csillag és hópehely díszíti a téltündért. Persze itt nem a varrással töltöttem el a legtöbb időt.


Most megint készülődök,  szerdán újfent be kell üzemelnem 
az elsősöknek  egy kalendáriumot!

2010. november 10., szerda

Rege a csodaszarvasról

Jó néhány évvel ezelőtt 1983-as Burdában találtam egy varázslatos szőnyegmintát. A kép színeibe, mozgalmasságába beleszerettem, meg aztán minduntalan ott motoszkált a régi mese a fejemben királyfikról, kik szarvast űzve eltévedtek. A subázás, csomózás vagy a gobelin végképp nem az én asztalom. Megkeresztszemeltem hát, hosszú heteken által. A keretezés újabb tortúra volt, először kilógott a keskeny paszpartú alól itt-ott a fehér kongré, aztán meg túl szélesre sikeredett, még az egyik szarvasom agancsa is eltűnt a karton alatt. Évekig bántotta a szemem, míg a múlt héten kiszedtem a keretből mindent és... egyszerűen csak le kellett mérni a bordó szélhímzést. S lőn csoda, a szomszéd utcában leszabták: a paszpartú most majdnem úgy veszi körbe a vadászatot, mint ahogy megálmodtam. 


Ó, lenne bár megint annyi időm pusztítani a fonalrengeteget!

2010. november 8., hétfő

Guglidudli

Rajongó lettem, mindennap kíváncsian várom, mivel vár a gugli keresője. Utánajártam ezeknek a vicces logóknak, melyekkel jeles alkalmakkor örvendeztet meg minket valaki irigylésre méltóan nem pihent agyú illető. Mint kiderült, Google doodle az ábrák neve 
és nem gondoltam volna, de már 1998. augusztusában megszületett az első, a 
"Fesztiválozni mentünk!"


Hihetetlen mennyiségben teremnek azóta a "firkák". Sajnos a legtöbb Magyarországon nem látható, hiszen  egyesek csak a földgolyóbis bizonyos helyein aktuálisak, ott tűnnek fel. És kérem, éppen pont ezért: vadásszák őket! 
Itt vannak a kedvenceim hirtelenjében, mindjárt egy aktuálisan szép:


Apák napi:


Asterixék:


Bájos zöld kacskaringók:


A halloweeni bőséges választékból egy:


John Lennon 70. szülinapi firkája:


És igen, vannak magyari dudlik is, amelyek csak kicsiny hazánkban láthatók. Sajna én még eggyel sem találkoztam élőben... Ezután résen leszek...




És ez, igen ez, ez az egész világon látható volt Gábor Dénes 110. születésnapján. 



Mókás, nem? Lehetne egy bejegyzésem címkéje: napi dudli...

A röntgensugárzás felfedezése

Ma a röntgensugárzás felfedezésének van napja. Majd elfelejtettem, érdemes a képecskékre kattintani, vonatkozó oldalakhoz visz. Időnként meg játékhoz...


2010. november 7., vasárnap

Villámlátogatás

Útra keltünk pénteken, megtettünk vagy hatszáz kilométert és pillanatokra megpihentünk. 
Hogy mit láttam? Szerelmetes képregényben elmondhatom...


Szárszón összeér a víz az éggel


Egy úttalan templomrom


Naplemente előtt 10 perccel


Napkelte után 100 perccel


A szálkai tó


Szálka legszebb háza


Hol sütkérezni volna jó...


Babits városa


Nem sárgabarack! Granadilla...


A megújult hajósi érseki palota, amit alig lehet fotózni, mert egy ménkű nagy "Magyarországrévbeért" tábla takarja az út felől. Tudom, hirdetni kell, de biztosan így?


A hajósi pincesornál


Hóm, szvít hóm, nincs jobb, mint az édes otthóm...

Itthon aztán kipakolás után elkönyvelhettünk három új megtalálást.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...