Jó néhány évvel ezelőtt 1983-as Burdában találtam egy varázslatos szőnyegmintát. A kép színeibe, mozgalmasságába beleszerettem, meg aztán minduntalan ott motoszkált a régi mese a fejemben királyfikról, kik szarvast űzve eltévedtek. A subázás, csomózás vagy a gobelin végképp nem az én asztalom. Megkeresztszemeltem hát, hosszú heteken által. A keretezés újabb tortúra volt, először kilógott a keskeny paszpartú alól itt-ott a fehér kongré, aztán meg túl szélesre sikeredett, még az egyik szarvasom agancsa is eltűnt a karton alatt. Évekig bántotta a szemem, míg a múlt héten kiszedtem a keretből mindent és... egyszerűen csak le kellett mérni a bordó szélhímzést. S lőn csoda, a szomszéd utcában leszabták: a paszpartú most majdnem úgy veszi körbe a vadászatot, mint ahogy megálmodtam.
Ó, lenne bár megint annyi időm pusztítani a fonalrengeteget!
Szépséges és a keret is nagyon ízléses hozzá.
VálaszTörlés