Ténfereg

a lakásban és a She-t fütyöli, én meg reménykedem, hogy személyem az Ő...

Kreáltam

egy ilyen fantasztikumot:

Igen hasznos készség, legyen már valami pozitív jelző itt a kép alatt, 

mert ugye magamban sem gondolhatom ezt a valamit szépnek.

De mi légyen a funkciója?

Itt találod a megoldást, ha nem szeretnél hosszasabban kutakodni nálam.

Meséltem

már korábban, milyen ambivalens érzelmek fűznek a levendulához... 

Nos, nem sokkal azután az Isten-gödre környékén jártunk s ott akadtunk 

egészen véletlenül egy jókora levendulamezőre. Ősz volt már, a bokrocskákat 

egyformára csonkolták vissza valami nagyüzemi gépek. Akkor azon tűnődtem, 

lesz-e ebből valaha csupa lila tyuhajos? Mára lett... Egy héttel korábban mentünk 

ugyan vissza, mint kellett volna, de így is pompázatos látvány fogadott minket.

És akkor jött a késztetés, varrni lenne jó már egy tetszetősebb levendulát, hisz 

az a múltkori próbálkozás elég borzasztó lett.  Aztán már csak az okozott 

komolyabb dilemmát, hogy beáldozhatok-e négytenyérnyit 

az egykori menyasszonyi ruhám maradékából erre?

Tudom, nem egy nagy eresztés, de gyakorlásnak megteszi...

De most akkor ebből hogyan és mit tovább???

Ó, azok

a kultúraquiltek! Ó, ezek beindították az én agyam is...

Először Peruról maradtam le, hiába születtek a fejemben múmiababák, aztán Csehország 
mohája és páfránya rekedt a számítógépemen. Mert megvarrtam én időre, csak a fényképezőm 
nem tudott mit kezdeni a békazölddel és ugyan állíthatom hiába, hogy a barna az 
tulajdonképpen zöld, ki a csuda hinné el nekem a monitort szemlélve? 

Mit kezdjünk a félsikerrel? Legyen belőle táska, ménkűnagy "the osztálykirándulós".

Szűkség szülte megoldásokkal.

Mert először tervezni kellett volna, aztán varrni.

Akkorsembarna!

Most visszatérnék Peruhoz s már előre aggódom, mit kezd a bordó selyemmel 

és tafttal majd a gépem...