Fülkészítős poszt 1.

következik, ennek a fonottnak a tutoriálja.

A műveletet azzal kezdtem, hogy összevarrtam két darab 9 centis 

csík széleit másfél centis varrásráhagyással.

Ez azért fontos, mert a végén 3 centis pántokat kell kapnom, amikben 

a varrásráhagyást szétvasalom, az így kialakuló 3 réteg már jó tartású lesz.

Inkább mutatom, egyszerűbb az nekem!

Jelölés után kialakítottam a sarkot, becsíptem,

kifordítottam, majd lidis felmosórongyot belecsúsztatva megerősítettem. 

(Ezt nem ajánlom senkinek, de ha már lefotóztam, akkor megmutatom. Lényegesen jobban

jártok egy kis táskamerevítővel, amiből momentán nekem is van itthon több méternyim.)

Szépen letűztem a széleket oldalt és alul,

majd kézzel rögzítettem a décsatra. 

(Na, ezért nem ajánlom a kettővel előbbi lépést, túl dundik lettek ezek az izék, 

hogy férnek majd a varrótalp alá, amikor a táskához akarom rögzíteni őket?)

Három egycenti széles, hosszú varrott pánt kell még a fülhöz, 

melyeknek az egyik végét felvarrtam a fenti készségre,

majd a Jóembert rávettem egy kis közreműködésre.

Lényegesen gyorsabban halad így a munka, állítom. 

A fonás másik végét megint csak rögzítettem a másik korábban 

elkészített herkentyűre és már készen is lett az új fülem.

Voálá, pánt a helyén kellő hosszúságban.

Ebben a posztban pedig a komplett táska látható.

Egy ideje

szemezgetek ezzel a szatyorral. Szemezgetek, mondom, ez azt jelenti, időnként teátrális 

mozdulatokkal megragadom és beleteszem a szelektív gyűjtőbe szánt ruhák zsákjába, aztán

másnap lényegesen diszkrétebben kiveszem onnan megint. Pedig nem is szerettem soha

igazán, a fazonja is milyen már és a füle... igen, a füle, az meg rémesen elrongyolódott.

Miért vacillálok akkor ennyit  mégis? 

Emiatt, ni... ez a szürke len belső az oka, 

a belbecs jelen esetben is fontosabb számomra, mint a külcsín. 

Emiatt táskásítom hát a tízéves szatyrot!

Őrületes szerencsémre méretes zsebét egykor a külső anyagából szabtam ki, 

így abból rögtön meg tudtam varrni egy rendes táskaaljat. 

(Igen, favonalzó, még mindig nincsen rendes patchwork vonalzóm, ahogy az alátétem

is csak 30x45 centis, pedig tervben van, évek óta tervben van, csak nem jutok el 

hétköznap odáig, szombaton meg nincsen a vonalzóbót nyitva.)

A rongyravarrós technikával elkészítettem a táska új hajtókáját(?),

majd összedobtam egy fület is pikpakk.

Nos, amint látjátok, nincsen benne túl sok újdonság.

A fazonra és a szekrényre célozgatok.

Kicsit túl hosszúkás lett, de ez már így marad az elkövetkezendő két évben, 

mert maximum annyit adok még neki.

A csudába, már megint csak renováltam!