Egy ideje

szemezgetek ezzel a szatyorral. Szemezgetek, mondom, ez azt jelenti, időnként teátrális 

mozdulatokkal megragadom és beleteszem a szelektív gyűjtőbe szánt ruhák zsákjába, aztán

másnap lényegesen diszkrétebben kiveszem onnan megint. Pedig nem is szerettem soha

igazán, a fazonja is milyen már és a füle... igen, a füle, az meg rémesen elrongyolódott.

Miért vacillálok akkor ennyit  mégis? 

Emiatt, ni... ez a szürke len belső az oka, 

a belbecs jelen esetben is fontosabb számomra, mint a külcsín. 

Emiatt táskásítom hát a tízéves szatyrot!

Őrületes szerencsémre méretes zsebét egykor a külső anyagából szabtam ki, 

így abból rögtön meg tudtam varrni egy rendes táskaaljat. 

(Igen, favonalzó, még mindig nincsen rendes patchwork vonalzóm, ahogy az alátétem

is csak 30x45 centis, pedig tervben van, évek óta tervben van, csak nem jutok el 

hétköznap odáig, szombaton meg nincsen a vonalzóbót nyitva.)

A rongyravarrós technikával elkészítettem a táska új hajtókáját(?),

majd összedobtam egy fület is pikpakk.

Nos, amint látjátok, nincsen benne túl sok újdonság.

A fazonra és a szekrényre célozgatok.

Kicsit túl hosszúkás lett, de ez már így marad az elkövetkezendő két évben, 

mert maximum annyit adok még neki.

A csudába, már megint csak renováltam!