2019. május 19., vasárnap

Egy képzeletbeli

párbeszéd margójára:



mert azt mondják, a színezés nyugtatólag hat az idegekre*

- Hé, skacok! Nem kéne vennünk egy mentőhelikoptert a beteg gyerekeknek?
- Vegyünk inkább egy Rönoárt! A helikoptert úgyis összeadományozzák majd a zemberek...

*
Vannak olyan helyzetek, amikor az sem segít.


Az egyhajtóműves mentőhelikopterek ára 700 millió, a kéthajtóműveseké másfél milliárd,
a  Renoir 3 és fél milliárd.

2019. május 17., péntek

Valamelyik nap

az egyik kisnagylány a kezembe nyomta a barátos könyvét, hogy töltsem már ki én is. 

Ez jót jelent, ugye több okból is...

Emlékszem, hasonló kérdezős füzetünk nekünk is volt annó, csak abba még magunk írtuk
a számunkra "halálosan fontos" kategóriákat, ebben meg előre adott volt minden. 
Párszor felugrott a szemöldököm, például kedvenc jutuberről ugyan én nyilatkozni 
nem tudok, de szerencsére akadt néhány számomra is megfelelhető kérdés.

Itt van mindjárt a kedvenc virágom kettőspont:


Pár héttel ezelőtt megint ellátogattunk az emberemmel a Fráter-dombhoz. 
A csuda tudja, miért, de valami visszahúz oda újra és újra. Talán az a régi gyermekkori 
emlék, amikor még teljes egészében tornyosult a kisBea fölé, aki a szánkóját 
tán nem is tudta a tetejére egyedül felhúzni. Jó régen lehetett, akkor még 
nem épült meg az 53-as út, aminek alapozásához szinte az egész dombot elhordták.

Odalett majdnem teljesen és én már soha nem tudom meg, valóban akkora hatalmas 
volt-e valaha, vagy csak az akkori 3-4-5 éves emlékfoszlányai emelik heggyé a dombocskát.


De talán ez már mindegy is, mert valahányszor odatalálok,


elfog az a régi, jól ismert érzés, az itthon vagyoké


és eszembe jut, ahogyan vagy 45 éve nevezte apám és anyám a hangyalesőt: 
előttem azóta is homoki disznók tölcsérei mélyednek a homokba.


A szélfútta homoktengerbe,


ahol az idei tavasz első árvalánya szinte előttem bontotta ki hajfonatát. 


Játszódik a széllel, a szél meg ővele és én rémboldog vagyok, 
mert ezt a növényt soha és senki nem fogja megpecsvörkölni a világban.

2019. május 12., vasárnap

Ideje

megmutatnom a táskát, mert képesek vagytok és véglegesen elpártoltok tőlem!
No nem, mintha én mindent megtennék az itt tartásotokért.*

Imhol van, la, kissé alulról, srévizavé:


Állatira nem könnyű ám fotózni ezt a cuccot, mert ha közelről tolom elébe a gépet, 
akkor valamiért megnégyzetszerűsödik és a füle teljesen eltűnik.


Felülről és belülről kissé készségesebben mutogatja magát.

 

Tegnap este ráadásnak gyors-gyors varrtam egy tokot is a mobilomra ennek a maradékából
Megérdemli, mert a régebbi, a bordó gyöngyös lassan teljesen szétfoszlik.**


Előttük egy újabb, bimbódzó szerelem:
Ásványgyöngyös kalandozásaim legutóbbi terméke.


A leopárd jáspis a problémamegoldás és a tisztánhallás köve,
ezáltal a következő projekt foltjai már a kosárban várakoznak.


És Ti? Szeretnétek a fentihez hasonló táskát varrni?
Végigfotóztam Nektek a készítés majdnem minden pillanatát.


*
Lásd,hever vagy tíz megválaszolatlan komment az előző bejegyzések után.

**
Susztert cipőjéről, pedagógust gyerekéről, foltvarrót mobiltokjáról...

2019. május 7., kedd

Tádám, tádám, tádám!


Köszönöm, mindketten jól vagyunk, sőt, a férjem sem berzenkedik, 
hisz a nappaliban megszűnt a felfordulás (egy időre).

2019. május 5., vasárnap

Anyák napja...

...akarom mondani, anyáink napja van ma, hiszen 26. éve, hogy ezen a napon nem csak 
az én saját anyukámat köszöntöm, 
hanem áttételesen ugyan, de egyosztálynyi gyerekét is. 

Idén ezzel:


Negyedikesek vagyunk, most jutottak el a kölykök odáig, hogy az ajándékuk 
teljes egészében a saját munkájuk, egy kis lapozó, melynek elejére rajzoltunk életfát, 
hiszen az anya az élet maga, életünk eredendője.


Belsejébe szintén rajz került, melynek témája anya és én 
(vagyis ő, hiszen a tízéves rajzolta, nem pedig én).


A bal oldalra az anyukájáról írt fogalmazást mindegyik már-már kiskamasz. 
Nehezen kezdtek hozzá, akár ahhoz a fogalmazáshoz, amit hetekkel ezelőtt magukról írtak. Mert magunkról olyan nehéz írni, anyáinkról ezek szerint még nehezebb. 


Aztán mégis belelendültek és elcsendesedtek. 

Írtak, nekem meg eszembe jutott, hogy 3 évvel és 8 hónappal ezelőtt ugyanilyen
 odafigyeléssel, akkor még kidugott nyelvekkel rajzolgatták az állóegyeneseket. 

Bevallom, elérzékenyültem és óvatosan (nehogy észrevegyék)
elmorzsoltam a szememben egy könnycseppet.

Hamarosan kirepülnek.

2019. április 27., szombat

Nyolc hónappal

ezelőtt az egyik nagyon kedves kolléganőm azzal fogadott, hogy van egy nagyon szép anyaga, 
miből én egy nagyon klassz táskát tudnék varrni. Jól tudta,
 nemet úgysem fogok mondani,  ezáltal pár nap múlva a kezembe nyomta ezt. 


Hááát... nem voltam lenyűgözve sem az anyag mintájától, sem a minőségétől, 
ótejóég, ebből nemhogy klassz, de semmilyen táskát nem tudok ÉN varrni. 

Vagyis ugyanabban a pillanatban elment az egész hóbelebanctól a kedvem.

Ráadásul pár nap múlva ez a csíkos csoda megtetéződött még két nagyon narancssárga
cipzárral, a kicsi az egyik belső zsebhez, a másik a táska záródásához lesz majd szükséges. 


Hümm. Szóval ezt nem úszhatom meg csak úgy, kutyafuttában, 
itt nem működik  az essünk túl rajtaság, erre belső zsebek kellenek és satöbbi. 

Mint az összes, számomra megoldhatatlannak tűnő problémát, gyorsan be is tettem a sutba, azaz a legalsó polcra, hogy aztán hónapokon keresztül nem kis lelkifurdalással vegyes utálattal vessek rá egy-egy pillantást naponta minimum egyszer.

A napokban azonban elért a vég.

Kedves kolléganőm szólt, hogy a jövő hétnek a végén ezzel a táskával kívánja férjét
 osztálykirándulásra kísérni... Fölskiccelt valamit a táblámra, mondván, 
legyen a tatyó vállon átvetős, 
a lehető legnagyobbra kiszabható 
és téglalap formátumú, 
plussz a zsebek milyensége. 

Nagy sóhajok közepette szerdán hozzáfogtam a 92x40-es szendvics összeállításához, 
aztán 1361 centiméternyi egyenes tűzés után némelyest sikerült megbékélnem a fenenaggyá
 alakuló valamivel. Persze ehhez az is kellett, hogy találjak a rongyaim között egy pont
 tökéletes méretekkel rendelkező, lényegesen szelídebb narancssárgát.


És mintha a cucc kárpótolni akart volna, olyan könnyedén került minden a helyére, 
hogy közben az összes morgolódásom mosolygós önvállveregetéssé alakult.


A külsőről egyetlen fotóm van, hisz többet tényleg nem érdemel.


Kivételesen szemetet is alig termeltem, a csíkos borzadályból megmaradt


összesen 6x38 centis darabot az egyik belső zsebbe rejtettem.

😉

(Ugyanis semmilyen mennyiségben itthon többé látni sem akarom.)

2019. április 25., csütörtök

Sokáig

gondolkodtam, hogyan aposztrofáljam a következő készséget, 
aztán egyszer csak segítségemre jött a véletlen.*

Íme, egy jó nagy shoppertáska, amivel simán mehet bevásárolni majd akárki.


Nem valami nagy kunszt, pláne azért, 
mert megint egy korábbi szoknyám újrafelhasználásával készült.


Alig vacakoltam vele valamicskét, az elejét szinte teljesen meghagytam, 
illetve levarrtam rajta a hólokat. A bélésanyagnak illik visszaköszönnie valahol, 
ezért került az elejére az a kerek folt(ocska).


Ez pedig csak a poén kedvéért fotóztam:


kezdetektől nevében hordozta a sorsát ez a szoknya.


*
Vagyis az Éva Magazin áprilisi száma.

** 
Szemberánc.

2019. április 17., szerda

Szombat esti mese (húsvét előtt egy héttel)

- Tónííí, menjünk el sétálnííí!
- Most? Lassan sötétedik.
- Naaa, léccííí!
- De hideg is van.
- De nekem kellene 35 botocska...
- Ja, miért nem ezzel kezdted?

És elvitt a patakpartra, aztán egy, majd egy másik közeli parkba, 
ahol akkurátusan  lenyeshettem azt a 35 egyforma botocskát. 

(Azért csak ennyit, mert 37 volt itthon, nálunk mindig van itthon pár tucat ágdarab is.)

SZÜNEEEEET!

2019. április 15., hétfő

Valójában

eszembe sem jutott sünt varrni, ellenben olvastam valahol, hogy Churchill a II. világháború legnehezebb időszakaiban is képes volt elmélyülten festeni, ezzel kapcsolva ki az agyát.
Mostanában kábé én is úgy érzem, hogy csatába indulok reggelente*, így első számú 
példaképemnek tekintem őt azóta és a minimálisnál is minimálisabbra szűkült  szabadidőmben igyekszem  varrni 10-20 percet. Többre tényleg nem futja a lendületből, 
csak könnyűre, gyorsra, nem gondolkodtatósra, cipekedős szatyorra**.

Ez itt azért született ilyennek, mivel a szekrényben találtam egy sünös gyerekinget, 
ami épp elegendő lett bélésnek.


A sok éve vásárolt kordanyag még egy pontosan ugyanakkora szatyor megvarrását engedélyezte, ehhez kék ballon belső kerekedett, másra úgysemjó alapon.


Gazdát majd csak kerítek mindkettőnek, ökotudatosítom a környezetemben élőket.

Így, április közepén, 3 és fél hónapnyi lankadatlan cipekedés után nincsen is 


más  vágyam, mint itthon lenni, reggelente a lépcsőn ülve kávézni, 
bámulni a világ legjobb helyét és az annak a közepén termést nevelő barackfát, 

 

illetve hallgatni a zengőlegyek szerelmi dalát.


Kettő nap még a tavaszi szünet.

* Na nem a gyerekek és nem a kollégák miatt, csak az oktatásügy
 megnyomorítása kapcsán érzett tehetetlen dühöm és kétségbeesésem miatt.

** Ez is munkahelyi ártalom.

2019. március 31., vasárnap

Az ő neve

pedig Tilda lett öt hónappal ezelőtt, amikor egy este közvetlenül a házunk előtt, az út kellős
 közepén falatozva talált rá Tóni. Apró jószág volt, kisebb, mint az összeszorított öklöm, nyárvégi alomból származó, telet túlélni képtelen, ezáltal megmentendő páciens ismét.


Sok gondunk nem akadt vele, mert szinte az egész telet átaludta. Néha felébredt, evett, 
puffogott és jutalmunkul mindig durván összerondította a luxuskecót. Közelebbi kapcsolatba
 nem kerültünk egymással, mivel ő is épp olyan magának való, amilyen én vagyok: igazi sün*. 

Márciusban jött ez a felmelegedés, a normálisan telelő sünök ébredését 
csekély számú túrás és számtalan kupacka** jelezte a kertünkben. 


A tavaszi illatok megorrontása okán Tilda egyre dühösebb és agresszívebb lett, 


ezáltal fogságban tartását nem láttuk a továbbiakban indokoltnak.


Kapott egy búcsúebédet, majd hagytuk, hogy felfedezze a kertet.


És ment, persze előbb hitetlenül és félénken.
Még alám is bemászott inkább, mivel guggoltam, 


aztán felfedezte a borostyánt, a borostyánban lakó pókokat, 


befalatozott több száraz levélen található nemtommit, 


majd a sünök szokása szerint visszaöklendezte mindezt a saját hátára.***


Gondolom, ezzel el is tüntette magáról a maradék emberszagot. Beszimatolt a nyári lakba, 


majd rohamléptekkel rátért a sünösvényre. 
Még láttam, ahogy felmászik a kerítés lábazatára****, 


aztán pillanatokon belül a szomszédban volt. 
Ott van a tökéletes, sünnek való jó világ: eredeti, embermentes dzsumbuj.

 

Pá, Tilda, néha gyere majd vissza, a csőben mindig vár némi macskaja!*****


* Mérlegről sünre változtatom a csillagjegyem.

** Végül 8 képet fotóztam mindenféle sünsz..okról.

*** Elképzelem, ahogy a cukrászdában befalom a kedvenc Eszterházy tortaszeletem, 
mások persze mást és aztán mindenki...

**** A két hátsó lábára ágaskodott, a mellső lábaival felhúzta magát, erősek ám a sünök! 

***** És adandó alkalommal igazán bemutathatnád a kölykeid is!

2019. március 23., szombat

Második prototípusügyi

próbálkozás bemutatása következik, újabb két szoknya feldarabolásával.* 
A bal oldalit, azt a farmeranyagút hordtam párszor, de emezt, a jobbot sosem.


Érthetetlen, hogy tudtam magamra képzelni ezt a ballonszoknyát... 
Esetleg a mintája ragadtatott vásárlásra vagy már akkor táskabelsőt láttam benne?


Mindegy is, mert ehhez a kellemes formájú táskához épp jó lett, 
de az enyémre tulipánok helyett a bélésanyag virágait applikáltam. 

Nem tudom eldönteni, sok-e vagy kevés a három szál?


Mindenesetre passzolnak a belsőhöz, amiben egy nagyobb zseb is található.


A záródáshoz az egyik szoknya cipzárját használtam fel*,
a rejtett bevarrásút, ezért ilyen furi a kinézete.


Gyorsan átöltöztettem Rozit a kedvenc ruhámba és a nyakába akasztottam az új táskát,

 

majd próbaútra vittem (magamon) ((a táskát)).


Jelentem, bevált, innentől ez a kedvenc táskám. 



Varrok másodikat belőle s azt megvarrhatnánk közösen.

*
Ünnep lévén (márciustizenötödike) csak olyan anyaggal dolgozhattam, ami itthon is 
megtalálható. A világoskék konyhai törlőkendő most táskamerevítőként funkciónál.


 Különben sem rohangálhatok boltba, hisz tele a szekrény mindenféle felhasználandókkal.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...