A következő címkéjű bejegyzések mutatása: konyhaajtó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: konyhaajtó. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. december 29., kedd

Konyhaajtónk

a jelenlegi, azaz 2020. december 29-i állapotában.


Akár hendimédi a gyönyörűség, akár gépinyomott bóti, egyformán kedves mindegyik.
Ugyanazt az üzenetet hordozzák, még ha más szavakkal is. Kísér a múltam.*


Majdnem mindegyiken ott a fenyő, így aztán mégsincs hiányérzetem, hogy idén 
csak laposfenyőnk lett,* ami bizonyos szögből úgy tűnik, mintha falra mászna.

 

Erre nem fér fel a komplett gyűjtemény, viszont remekül mutat a piros + fehér a zöldön.

A Zünnep másnapján aztán beleültem a fotölybe és kinyitottam Adobozt.
Elhűlve tapasztaltam, hogy még annál is telébb van, mint amire számítottam.**


Életem lapjai, avagy csordultig telve a szeretetbefőttem.

💗

Nálunk a karácsony: fa, ajtó, miketten.


Idén rekordot döntöttünk, ama bizonyos ajtó ötször öltözött át:

    

áprilisban, júliusban, szeptemberben, novemberben és lásd föntebb decemberben.

*
Kísér a múltam, a pesti tanító nénis múltam. 
Kísért a múltam.

**
Miután hosszas tanulmányozás után sem tudtam eldönteni, hogy egy kivágásra termelt
 fenyőnek vagy egy műfenyőnek nagyobb a karbonlábnyoma, elővettem a dobozból 
a kb. 20 éves girlandot és egy lécre drótozva ezt a formát alakítottam ki.

Szerintem győztem. Ökotudatosabb csak akkor lettem volna, ha töves fenyőt veszünk, 
de  azt hová ültetjük? Suttyomban valami parkba vagy erdőbe? Elképzelem, 
ahogy más lopakodó ökogerillákkal futunk össze hajnalban... majd, egyszer...

**
Szerencsére ki tudtam belőle venni 3 karácsonyi és 5 húsvéti, általam készített*** 
duplán létező lapot, azok helyére beférnek IDÉN az újak, de mi lesz jövőre?

***
Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy ugye azért készítek képeslapot, 
mert így olcsóbb, mintha boltban venném?

😷

2019. december 27., péntek

A képeslaphoz

tartozik egy konyhaajtó is, ami idén négyszer öltözött át. 
Leolvasható róluk szinte az egész évünk.

Az első félév tanítói munkásságomról* és az étcsokik** 
iránt érzett olthatatlan szenvedélyemről szólt.


Nyár végére hegyekkel, völgyekkel lett tele***.


Aztán jöttek a szép őszi napok emlékei, 


hogy a decemberivel záruljon az ajtógyűjtemény****.


Ajtók... történetek... számtalan meg nem írt bejegyzés...

*
Hahaha, bruhaha.

**
Tulajdonképpen a csomagolásuk izgat, az is!

***
Végül voltak benne hegyek, túrák, kövek, kakukkfüvek, kulináris élvezetek, napkelte és -lemente, sziget, víz hullámzásának hangja, nyári zápornak köszönhetőn csuromvizesség és összességében ugyanannyi, de nagyon hiányzott az a görögi 10 éjszaka.  Jövőre nem marad ki.

****
A konyhaajtózás 2011-ben így kezdődött,
akkor annak ez lett az eredménye.

2012.   2013.   2015.   2016/1.  2016/2.   2017.   2018.

2018. december 27., csütörtök

Karácsony

előtt nem voltam valami jól. Komoly válságban voltam/vagyok pedamókusilag, ám
problémáim tömkelege nem idevaló. Lehet, új blogot nyitok "Egy tanító keservei" címen.*

No, a lényeg a lényeg most... A szokásos képeslapos ajtónk, ami idén háromszor váltott
kinézetet. Az első képet nem találom**, csokipapírok-belépők kombó volt azon, mint úgy
általában az évnek adott szakaszában mindig. Amikor hazajöttünk a nyaralásról 
és nekifogtam annak a neverendig Sifnosztorinak, akkor ilyenre váltottam. 



És természetesen december harmadik hetében kezdett épülni ez.



Idén is akad köztük kézműves lap, csupa új ötlet és szépség. A többség "sima, bóti". 
Az öröm mindegyik esetében ugyanaz: a felfedezésé a postaládában majd a rácsodálkozásé,
hogy ő is írt, végül az olvasásé, majd a rátekintgetésé, most is, ahogy a kanapén ülök
és írom ezt a bejegyzést. Kedves sorok, pár személyes üzenet. 



Nincsen is másra szükségem,  csak a láthatatlan kapocsra, ami nem a kötelesség. 

Idén van köztük egy nagyon különös lap. Külsejére egy negyedikes kislány rajzolt madarat, 
belsejére az anyukája nyomtatott a madárról mesét. Nekem, ...



Mélyen érintett nagyon, éppen mélységesen mély gyötrelmeim közepén.

Azóta picit könnyebben vagyok.***

Azért elolvasom majd újra és újra és újra.

Köszönöm!

* Avagy mesék/történetek a mai közoktatásból?

** Lásd alant, meglett. 

*** Másodszor még nem mertem elolvasni.

  

Konyhaajtó 2018.

2017. december 24., vasárnap

A változatosság kedvéért idén

Szabó T. Anna versével kívánok minden blogbéli ismerősömnek 
békés, örömteli ünnepet!


Álcakarácsonyfát varricskáztam a sorok elé a legeslegutolsó pillanatban...


Ezek megszülettét Szaberka két zoknicskájának köszönhetem: 
ha azok nem érkeznek meg hozzám idejekorán, meglehet, 
nem is varrok 2017-ben rongylapot. 

Ám jött és az ébresztésért igen hálás vagyok.


És hálás a várakozás és a bontogatás örömeiért és minden rám gondolásért.

Biforafter konyhaajtó Nr9.

 

Marad rajta minden nemképeslap kincs, azok csak jövőre mennek a karácsonyfára.


Arra a bizonyosra, amit tényleg kinőttünk.

😅

2016. december 28., szerda

A szünet előtti utolsó héten

az egyik nyolcéves naponta megkérdezte, mit kérek én karácsonyra? 
Különösebb vágyaim az utóbbi időben nincsenek, 
ezért gondolkodás nélkül mindig azt feleltem, hogy karácsonyfát.

Pedig nem is azt, simán mondhattam volna, hogy képeslapot. 

Merakarácsony nekem akkor kezdődik, amikor bontogatni kezdem a borítékokat. 

Tényleg. 


Mutatom a lapokat egyenként, hátha valakinek megakad a szeme az egyiken és elkészíti jövőre, 
akár Bea az én tavalyelőttimet. Nagyon vigyorogtam, amikor megláttam, vigyorgok még most is.


Soha életemben nem találkoztam vele, sőt, a hangját sem ismerem, 
mégis összekötődtem vele láthatatlanul ebben a virtuális nagyvilágban. :)

Hasonlóan ismeretlen ismerősömtől érkezett egy igazi foltos fenyőfácska.
Éva halasi tanító néni és természetesen foltokat varr, pontosan, szépen, vasalva, 
türelemmel, ahogyan az a foltozók nagykönyvében írva vagyon.


Rudolfot Juci készítette nekem, akinek Barbaral játékában sorsolódtam. 
Továbbra is állítom, ez a legszebb munka, ami a képeslaposdi kapcsán készült,
icipici keresztszemes öltésekkel, alig észrevehetőn fémszálakkal csillagozva.


A következő egyszerűn megvalósítható, belül tanításokkal sűrűn teleírva, 
tán legjobb lenne, ha egész évben magammal hordanám. :)


Csütörtökön kora reggel a postaládánkban csak úgy, bélyeg nélkül bedobva találtam emezt.


Macskás, persze, macskás lehet csakis, ezt mutatnom kell belülről is.
Most hetedikes, volt tanítványom rajzolta nagy örömömre.


Ez volt a múltam, itt következhet a jelenem, az ákombákos. :)


Íme az idei krisztmaszdórdekorésön
kiegészülve két szívemhez szóló nyomdaipari termékkel. :)))


Lassacskán megtelik a dobozom,


tele van szép emlékkel, áldással és békességgel.

2016. december 23., péntek

Mindig

nagyon zűrös a decemberem, az idei még a szokásosnál is húzósabb lett. 
A suliban annyira elöntött a karácsonyi mizéria, hogy mire tegnapelőtt hazaestem, 
dühömben azt gondoltam, idén fát sem állítunk. 

Besokalltam, kész, elég, a karácsonyt ezennel elnapolom 
(vagy inkább kompletten ki is hagyom)!

Ám a karácsony ezt nem volt hajlandó tudomásul venni 
és az összes elégedetlenkedésem meg morgolódásom ellenére bekopogtatott hozzánk. 

Az első koppanások a postaláda irányából érkeztek. 



Egy kivételével bontatlanul várják 24. estéjét, akkor kerülnek majd fel egyszerre 
a konyhaajtónkra, amin máig az idén elfogyasztott étcsokik papírjai gyülekeztek. 
Jól látjátok, nincsen köztük kettő egyforma.



De vissza a levelekhez: mesét is akkor kaptok majd róluk, 
mert ahogy a borítékokat tapogatom,  lesz belőlük bejegyzés. 

Küldtem lapokat persze én is. Elég sokáig törtem rajta a fejem, 
kinekamelyik munkáját kopizzam le, de végül ezt sem loptam el teljesen. 

Hogy lehetne a lapom piros + fehér + kockás + hímzett + redwork jellegű + az enyém?

Abban a pillanatban, ahogy ezt a hat kritériumot megfogalmaztam, kifutott a kezemből 
egy rajzocska és akkor már nem is akartam mást, csak nyomban megvarrni.

A nyomban decemberben igen tág fogalom.

Idén tizennégyen lettek, tán ennyire elégedett még lapommal soha nem voltam.



Csak ilyen egyszerű mindegyik.



Ezt, a legfelsőt küldtem Jucusnak, aki véletlenül lett párom Barbaral képeslapos játékában.


Apropó! 
Képeslapos játék.

És arra, hogy akkor ezekért milyen gyönyörűségeket kaptam cserébe?

Régen volt, bizony, régen! 
Azóta sokat változott a világ, például már nyalni sem kell a bélyeget.


Mondom, a karácsony itt toporog az ajtónk előtt. 
Ideje szépen, lassan beljebb tessékelnem az ajtón.

2015. december 30., szerda

Akkor most

tekintsünk a fa mögé, ama bizonyos konyhaajtóra,


konyhaajtón az idei termésre.


Különösebb koncepciót ne keressetek az egymás mellettiségben, mert most
nem volt türelmem átrakosgatni (ötvenszer kábé) az összeset színek és harmóniák szerint.


Ezek a legszebbek, ilyeneket boltban nem kapni.
Az egyiken ezt olvasni:

Megint eltelt egy év.
Örülök, hogy van
KARÁCSONY,
mert ekkor egy tárgy 
is kapcsolódik a 
RÁTOK GONDOLÁS-hoz.

...

...valahogy ezért...

...

További dicsekvésül ötletadóul felteszek ide közülük néhányat.

Egy a jelek szerint továbbra is macskafan hatodikos lányka alkotása:


Beus gyönyörűséges karácsonyfája, Beusé, akinek olyan sokkal tartozom, 
hogy neki nem küldtem lapot, ójaj, nem is értem. Igyekszem jóvá tenni...


Szerintem az alábbi finomságot megismeri mindegyikőtök, aki egy ideje olvas, 
mert annak felrémlik, kitől érkezik decemberente keresztszemes képeslap.


Képszerkesztés közben egy ideig eltöprengtem rajta, lehet-e a vízjel

...foltról foltra... 

holott


A szarvasok madaracskák mellékleteként avagy azok emez mellékleteként 
érkeztek szülővárosomból, szatyorított kolléganőmtől,


akiről mostan már azt is tudom, hogy ismeri a páromat, 
az én igazi tanító néni páromat, sőt, varr is vele időnként.

(nagy szívecske)

Hálásan köszönöm mindenkinek a fentieket, idén majdnem kinőttük a konyhaajtót is.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...