Képeslapos

Idén szolid a konyhaajtóm, olyannyira, hogy meg sem mutatom az egészet, mert az összes

 többi része üres maradt. Várok ugyan még egyre, egy szerencsésre, 

amit biztosan tudom, hogy feladtak, csak az a fráhányaha pohostaha. 

Ismerem... sajnos... a... postát.  

A levélkézbesítők előtt megemelem kalapom, hóban, szélben, fagyban...

Hatan vannak az én lapjaim, a többi repilap, most lebuktam, hol lakunk, hol dolgozik 

a férjem, ki a főnököm név szerint, hány ajándéktasak került a kezembe meg ilyenek.

Titkon reménykedtem, hogy jön egy bizonyos személytől lapocska, és nem csalódtam, 

mert az a szívecske bizony az ő keze munkája. Amint megérkezett, elő is vettem a teljes

 keresztszemes gyűjteményem csak azért, hogy egymás mellé kerüljön 

Szaberka mindhárom lapja, így, ni: a tavalyelőtti fenyők, amiből egy is óriási munka, 

a tavalyi méla szarvasok s idén szívem melengető szíve.

Köszönöm. 

Az én lapjaim bezzeg nem lettek valami csodásak. 

Már eleve... 13 készült és ez ugye rossz ómen... 

Egy sötétkék, aranyleveles anyag lett a kerete mindnek, középen gömböt imitáltam 

kék illetve sárga textilből,  erre került egy-egy gyöngyből fűzött hópehely vagy csillag. 

Ezek levehetők a masniról és a karácsonyfára akaszthatók, 

már ha úgy kívánja a lap jelenlegi tulajdonosa.

A nem maradék, hanem direkte készült többi pihe is gazdára lelt,

reményeim szerint szintén ott csücsülnek néhány karácsonyfán.

Huszonvalamennyit fűztem összesen.

Egy hópehellyel még jövök, de azt nem én készítettem.

Ezáltal a legszebb és mind közül a legkedvesebb, tehát megér egy külön bejegyzést.