2013. december 31., kedd

December

A szabályok azért vannak, hogy eltérjünk tőlük, mondom én. Erről minimum kétoldalas értekezést írhatnék, de ez a bejegyzés egyébként is majdnem végtelen hosszú lesz... A játék szavait ugyan megtartottam, de átrakosgattam időnként más napokra, hogy aktuális legyen és kész.

Elsején 6 órakor csontváz karácsonyfát készítettem, nyers fába csavart 
tekerni egyszerű kézi szerszámmal is könnyedén lehetséges.


Másodikán reggel valahol az első adventi csillag alatt álltam.


Harmadikán Sucika nagy baglya mellé odakerült egy fotó erejéig egy pici, amit 
az egyik kolléganőm horgolt. Énekelni továbbra sem szeretek társaságban.


Negyedikén szükségét éreztem egy pár piros fülbevalónak így rittyentettem azt is, aprót...


Ötödikén krampuszmulatság volt az osztályban, a szekrényemben egész használható
 szerelést találtam, bár egyesek szerint inkább csizmás kandúr voltam, mint krampusznéni.


Hatodikán árnyék, ott, hát hol másutt?


Hetedikén ezüstnek látszó fenyők. A férjem munkahelyén ilyet osztogattak, mindenkinek 
egyet, ő mégis néggyel jött haza, mert volt, aki elcserélte vele egy szaloncukorért.


Nyolcadikán... na ekkor döntöttem el, hogy átvariálom a napok témáit, mert előző nap 
az Árkád fényeiben mászkáltunk, azokat bezzeg nem fotóztam. Maradt a madaras tecsó, 
mert aznap ott vásároltunkNem valami látványos...


Kilencedikén olyan az időjárás, mint az egész hónapban. Borult az ég, csapadék nem
 várható,  fúj a szél, hideg van és ha kimegyünk az udvarra, akkor jól fel kell öltözni.


Tizedikén zöld sapka került a fejemre, mert 30 év kihagyás után szükségét érzem annak, 
hogy valami melegítse füleim. Minta nincs, csak úgy kötöttem, ahogy a kezemből jött. 
Na jó,  azért le tudom számolni. Azóta a nyakmelegítő is elkészült meg lesz egy csuklómelegítőm is. Elvileg.


Tizenegyedikén r mint Rita járt nálam, mert végre gazdája lett a szívecskés takarónak 
és cserébe ezeket kaptam tőle. Szerintem én jártam jobban. 


Tizenkettedikén piros, mert kábé eddig volt használatban az adventi kalendárium,
hiába, késtem vele úgy 40 évet...


Tizenharmadikán kompozíció rénszarvassal, mert azokat szeretem, pláne, ha mélák(ok).


Tizennegyedikén Gödöllőre mentünk a kölykökkel, gondoltam, ital gyanánt benyomok 
majd egy puncsot ott, de aztán elrohangáltam az időt, így lett belőle az a bizonyos fa.


Tizenötödikén reggel égi fények. A szomszédban kivágták mindhárom elszáradt fenyőt.


Tizenhatodikán boldoggá tett, hogy feladtam a szokásos karácsonyi képeslapokat.
 Gyakorlottan a másik postára mentem és ott most sem volt gond a vastagsággal. 
És ott a táskámat sem kérte el a postáskisasszony, hogy belenézzen, miként is varrtam össze...


Tizenhetedikén a gyerekeknek is megmutattam, hogy lapot írni és feladni micsoda élvezet.
Szegények, azóta is várják a visszajelzést mind a négy illetőtől...


Tizennyolcadikán ideje, hogy kedvenc hóembereim fogadják a hozzánk betérőket. 
És mivel ideje lenne a hóesésnek, a picasa varázsolt köréjük azt is.


Tizenkilencedikén figyeltem a postaláda zörrenését és ím, érkezett is valami.


Huszadikán olyan ajándékot kaptam, amilyet huszonegy éves pályafutásom során sosem: italt! Nem is akármilyet, a nagypapa saját termelésű balatoni nedűjét. 


Huszonegyedikén teljes pompában a csontváz karácsonyfa, az utolsó díszt ebben a pillanatban aggatja rá Gréti (harmadszor nyúl oda, mintha, mert lemaradtam a kattintással mindig). Tulajdonképpen egy ronda, eltakart ajtón függ a tábla, 
amin a fa van, ami valójában egy adventi naptár.


Huszonkettedikén kitakarítottam a lakást, a kád is majdnem olyan ragyogó
mint a dér a kerti tárolónk tetején. Nem trükk... szúnyogháló...


Huszonharmadikán immár hagyomány, hogy feldíszítem azt a bizonyos konyhaajtót 
a karácsonyra kapott lapokkal. Idén ekkorka a gyűjtemény.


Huszonnegyedikén nem csomagoltam be a Rákóczi túróst, így utaztattuk, pőrén.


Huszonötödikén a nap legjobb dolga így zajlott, hatan ültük körül az asztalt 
otthon és kanalaztuk anyu utolérhetetlenül finom húslevesét.


Huszonhatodikán hol aludtam volna, ha nem a szokásos helyemen, 
de abban nincsen semmi látványos, ellentétben ezzel...


Huszonhetedikén mit csináltam? Éppen kidobáltam az összes foltos szabásmintám,
 amit akkor használtam, mikor még nem volt körkésem. 
Már évek óta azzal szabok, minek őriztem szatyornyit, nem is értem.


Huszonnyolcadikán majd fél órácskát várakoztunk, hogy jegyet válthassunk a Királyba,
 mögöttünk egy asszonyság valami félelmetes vehemenciával szidta a kormányt. 
Ezzel különösebben nem érintett meg, hanem egyszer csak "a sok mocskos pedagógusra" 
terelte a szót, akik most "azért kaptak fizetésemelést, hogy elbutítsák a gyerekeket". 
Gondoltam, kiázik majd belőlem a 40 fokban a szégyen, de nem... a fenébe! 


Huszonkilencedikén ezekről az árnyékokról eszembe jutott az év legjobb dolga,


pontosabban az év legjobb képe.


Harmincadikán egy óra alatt(!) új szemüvegem lett, majd kilakkoztam a körmöm, 
mert ehhez a szemcsihez dukál az ilyesmi, aztán beüzemeltem az orrszarvút. 
Kissé idegen még ez az én.


(Csak zárójelben ugyan, de a további sértődések elkerülése végett itt kell megjegyeznem, 
hogy szintén harmincadikán kaptam még 2 karácsonyi és 1 újévi képeslapot 
mindenféle jókívánságokkal, melyeknek igen-igen örülök.)

Harmincegyedikén ismét útra keltünk, de kastély helyett csak ködöt találtunk, aztán tejfölt, 
majd mivel az orrunknál tovább nem láttunk, inkább hazajöttünk.


Mindjárt véget is ér az a bús, borongós esztendő. 
Ünnepelnek az utcán. 

2013. december 29., vasárnap

Az karácsonyfánkrul még egyszer

Az egész úgy kezdődött, hogy 14-én kiruccantunk Gödöllőre az osztállyal 
az adventi napokra és a Karácsonyházban láttam ezt a fát és nagyot dobbant a szívem! Pláne,
 mivel két kisnagylány is rögtön kurjongatni kezdett, hogy "Bea néni, ez tisztára a te stílusod"! 
Tényleg? HÁTÉLLEG! 


De akkor mi a fenét akarok én évek óta a "csakistermészetesanyagkerülhetafáralehetőlegszénaszalmaeskámegilyesmi" díszekkel? 
És honnan vennék valami ehhez hasonlatos ékest és annyit, ami megtölthet egy fácskát? 

Aztán lekerüle az doboz az szekrénynek tetejiül és szedegetni kezdém belőle az díszeket, 
miket az évek során kaptam ettül, attul meg amattul s aztán látám, hogy lészen ebbül fányi.

Sosem volt még ilyen szép karácsonyfánk!
Megfér rajta sok-sok számomra kedves ember és embergyerek ajándéka. 


Ni, hogy ragyognak! Mindnek meséje van... meséje Móninak, Tóninak, Icusnak, Ritusnak,
 Lucusnak, Emesének, Patriknak, Pannának, Havankának, Sucikának, a két Mátéknak, 
Gabinak, Ancsának, Lajának meg a többieknek, akik a képekről éppen lemaradtak.

S hogy köze nincs ahhoz a gödöllői fához, azt én ugyan nem bánom!

Olyan melegen sugároz, mintha kandallóval fűtöttük volna be a szobát!
Elhiszitek, ugye?

2013. december 27., péntek

Képeslapos

Idén szolid a konyhaajtóm, olyannyira, hogy meg sem mutatom az egészet, mert az összes
 többi része üres maradt. Várok ugyan még egyre, egy szerencsésre, 
amit biztosan tudom, hogy feladtak, csak az a fráhányaha pohostaha. 
Ismerem... sajnos... a... postát.  
A levélkézbesítők előtt megemelem kalapom, hóban, szélben, fagyban...

Hatan vannak az én lapjaim, a többi repilap, most lebuktam, hol lakunk, hol dolgozik 
a férjem, ki a főnököm név szerint, hány ajándéktasak került a kezembe meg ilyenek.


Titkon reménykedtem, hogy jön egy bizonyos személytől lapocska, és nem csalódtam, 
mert az a szívecske bizony az ő keze munkája. Amint megérkezett, elő is vettem a teljes
 keresztszemes gyűjteményem csak azért, hogy egymás mellé kerüljön 
Szaberka mindhárom lapja, így, ni: a tavalyelőtti fenyők, amiből egy is óriási munka, 
a tavalyi méla szarvasok s idén szívem melengető szíve.

Köszönöm. 


Az én lapjaim bezzeg nem lettek valami csodásak. 
Már eleve... 13 készült és ez ugye rossz ómen... 


Egy sötétkék, aranyleveles anyag lett a kerete mindnek, középen gömböt imitáltam 
kék illetve sárga textilből,  erre került egy-egy gyöngyből fűzött hópehely vagy csillag. 


Ezek levehetők a masniról és a karácsonyfára akaszthatók, 
már ha úgy kívánja a lap jelenlegi tulajdonosa.


A nem maradék, hanem direkte készült többi pihe is gazdára lelt,
reményeim szerint szintén ott csücsülnek néhány karácsonyfán.


Huszonvalamennyit fűztem összesen.
Egy hópehellyel még jövök, de azt nem én készítettem.
Ezáltal a legszebb és mind közül a legkedvesebb, tehát megér egy külön bejegyzést.

2013. december 24., kedd

2013. november 30., szombat

Gyöngyökből imitáltam

a napokban hóesést a gyertyatartóra, szám szerint kilencet.


Adott volt az az egy, a felső sorban középen, valami koraiszuperpraktika
mellékleteként, a többi meg csak úgy fűztem a fejem után.


Lerajzoltam közülük néhányat, hátha kedvetek szottyan valamelyikhez.


Végre ablakot is pucoltam, így oda is felaggathattam a régieket, gyári filcutánzatokat.


Hihetetlen, de a fotó nem fekete-fehér, egyszerűen ilyenné tett mindent ez a nyálkás, 
fölénk borult szürkeség, amit felhőnek nem neveznék... és amitől kék függönyünk is megszintelenedett (ezt kevésbé bánom ugyan).


Ezekről meg eszembe jutott, hogy Niki anyukája egyszer beküldött a suliba egy halom szivacsszerű anyagot, az is lehetne pihealap.  Egyszerű(nek mondott, gyerekkéznek kevésbé az) mintát kanyarítottam esti ügyelet alkalmával és mondanom sem kellene, akadt rögtön elsős vállalkozó, 
aki ezt fel is rajzolta a lapra tollal, méghozzá olyan sebességgel, amit ollóval követni nem tudtam.  
A negyedikesek aztán játszi könnyedséggel szabdalták fel a teljes habkészletet.


Mintát rakok ide is, hátha szeretné más is...


Itt állok a széken, én vagyok az égbolt (: nem, Bea néni, te a nap vagy :), fotózom a világ legegyszerűbb hajtogatott csillagait és közben alig tudom kicselezni a gyerekeket, 
mindegyik feltétlenül látszódni akar a képen.


Véget ért a hópelyhek és csillagok hete,


következik a krampuszoké és a Mikulásé. 

Kéthetente egy technikaóránk van, ezért találtam ki ezeket a tematikus heteket... 
Karácsonyig hetente három-három barkácsötletet kapnak a gyerekek, 
aztán akinek kedve tartja, szünetekben az advent asztalánál elkészítheti. 
Igen helyesek, ahogy ott tevékenykednek és trécselnek nagy vidáman.
Kár, hogy erről nem tehetek fel ide képeket.
Hangfelvétel még jobb lenne...

Világosodik.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...