egészen hozzászokott már a férjem ahhoz, hogy a lakás majd minden pontját képes vagyok tanügyi dolgokkal elárasztani. Szombaton összeráncolta mégis kissé az orrát, amikor azon kapott, hogy épp gipszet öntök a nappaliban. Egy napig azért nem lehetett megközelítenie
az ablakot, mert előtte 28 margarinos kotlában kötött az anyag, két napig meg azért,
nehogy leverje a radiátorról az immár szilárd, de még nedves korongokat.
Elmélyültünk a suliban az ősmagyarok életében, bot híján ezekre róttunk kés helyett
csavarral... Előtte azért megrajzoltuk cerkával a mintát.
Temperás arckrémbe mártott zoknival antikoltuk készre a műveket.
Ki gondolta volna, milyen remekül pászolnak a rovásjelek Geronimo Stiltonhoz
vagy épp a teknőc fölött csókolódzó halacskákhoz?
Mert a ló, az ugye nem kérdéses...
Az ősmagyarok is mindent a földre pakoltak. És amikor éjjel kimentek pisilni, hát nagyon kellett vigyázniuk, nehogy rálépjenek valamire.
VálaszTörlés... és arra is ügyeltek, hogy a felébresztett házi szellemek el ne tüntessék az összes fánkot...
Törlés:D
TörlésNagyon tetszik! Szeretnék nálad kisdiák lenni! :-))
VálaszTörlésnálad mindig olyan jó ötleteket találok :)
VálaszTörlés