2013. február 9., szombat

Az elmúlt évek során

egészen hozzászokott már a férjem ahhoz, hogy a lakás majd minden pontját képes vagyok tanügyi dolgokkal elárasztani. Szombaton összeráncolta mégis kissé az orrát, amikor azon kapott, hogy épp gipszet öntök a nappaliban. Egy napig azért nem lehetett megközelítenie 
az ablakot, mert előtte 28 margarinos kotlában kötött az anyag, két napig meg azért, 
nehogy leverje a radiátorról az immár szilárd, de még nedves korongokat.


Elmélyültünk a suliban az ősmagyarok életében, bot híján ezekre róttunk kés helyett 
csavarral... Előtte azért megrajzoltuk cerkával a mintát.


Temperás arckrémbe mártott zoknival antikoltuk készre a műveket.


Ki gondolta volna, milyen remekül pászolnak a rovásjelek Geronimo Stiltonhoz 
vagy épp a teknőc fölött csókolódzó halacskákhoz? 
Mert a ló, az ugye nem kérdéses...

5 megjegyzés:

  1. Az ősmagyarok is mindent a földre pakoltak. És amikor éjjel kimentek pisilni, hát nagyon kellett vigyázniuk, nehogy rálépjenek valamire.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ... és arra is ügyeltek, hogy a felébresztett házi szellemek el ne tüntessék az összes fánkot...

      Törlés
  2. Nagyon tetszik! Szeretnék nálad kisdiák lenni! :-))

    VálaszTörlés
  3. nálad mindig olyan jó ötleteket találok :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...