2012. szeptember 25., kedd

Harmadikosok lettünk

és kamaszodunk!!! Csak lesek, mert a lányok nyolcadikosokra bámulnak meredten a focipályán és az egyik kis/nagyfiúm emósra próbálja igazítani a szeptemberi rohanásban kissé hosszabbra nőtt frufruját! Jaj, minek ez a sietség, tessék mondani? 
Valamelyik éjjel már azt rémálmodtam, hogy Szani platinaszőkére festette sötétbarna hajzuhatagát, Hanna meg vörös loknikkal libbent át a küszöbön!

Hogy haladhatnék a korral, kérem szépen?
Első lépésként farmerre cseréltem a kékfestőt, az mégis csak trendibb! 


A hétvégén meg nyakamba veszem a várost, nyilván fel kéne próbálnom 
egy farmergatyót! Na nem mintha attól megfiatalodnék hirtelen, de hátha mégis, 
csak egy icipicit... A korszellem sugdos a fülembe kajánul.
(Meg a férjem is nyaggat már egy ideje...)

2012. szeptember 23., vasárnap

Ma délelőtt,

miközben a konyhában rotyogott a csülkös bableves és sült a rétes (nem azért mondom, jól járt velem a férjem), belekukkantottam a Hagyaték című műsorba. Épp Boldogasszonyról folyt a szó és azt taglalták ott az általam is annak tartott okosok, 
hogy bizony minden nőnek magára kell öltenie az életben a menyasszonyi ruhát...

Na, nekem most augusztusban, igaz, csak játszósdiból, ismét megadatott a lehetőség. 
Ifjú párnak öltözve átsétáltunk az Petőfi-hídon azért,


hogy a vőlegénynek látszó férj elégedetten terpeszkedhessen egyet 
a nosztalgia villamoson,


és zavartan tollászkodhasson bájos hitvese egy BKV járaton.


Legalább akkora (ha nem nagyobb) élmény volt ez a házassági évforduló, 
mint annó a jeles nap, aminek állandóan elfeledjük a dátumát.

Csak mert hajdanában, kicsiny gyermek korában a Jóember szeme megakadt 
a 6-os villamosról lesszálló páron az 1-es számú házasságkötő terem előtt. 
Ilyesmiket álmodik nekem... 

Nem csak ezért mondom, de jól jártam a férjemmel.

2012. szeptember 20., csütörtök

Legféltettebb

kincseimet, nyakkendőselymeket és taftot szabtam fel a hatodik, hetedik 


és a nyolcadik kedvéért. 
Megcsappant a zöld és a bordó gyűjteményem alaposan.

2012. szeptember 12., szerda

Bővebben:

itt a második és a harmadik,


a negyedik meg az ötödik.


Az elsőt már megmutattam itt.

A felső kép remekül bizonyítja, mennyire szárnyaló a fantáziám... másolni remekül tudok.
Az alsó szintén erről győzhet meg bárkit, aki járt májusban Álomjáró Bozsómatinál.

Köszönöm itt is az ötletet, ennél több nem készült belőlük, ezek sem üzletszerűleg!

2012. szeptember 9., vasárnap

Képzelem,

hogy meglepődtetek az előző bejegyzésemen, amikor maguktól művészieskedő fotókról olvastatok. Utólag én is lesek csak nagyokat. Itt hosszas magyarázkodás következne... 
De csak az történt, hogy ez történt:


Ebben az állapotában a gépem persze nem százas, így irkálhattam általa badarságokat. 
Ment 4 hétre szerelőhöz s jött vissza a héten ugyanígy, mert nincsen-nincsen alkatrész. Húzza még egy ideig, kábé addig, míg véletlenül meg nem lököm éppen csak az asztalt. Óvatoskodom, hisz nélküle félkarú óriásnak érzem csak magam. Vele odalesz a fél életem, az utóbbi 7 év tanítói munkássága meg a teljes foltvarrói dokumentációm! Titkon reménykedem, hogy a bajuszos ismételten hajlandó Jóemberré avanzsálni és tükrözi nekem majdan a komplett vincsesztert...

Elment hát a nyár. Utólag beszámolni a kiesett hetekről nem csak nekem, 
nektek is unalmas lenne. Eltűnt a frissesség varázsa, nézegetem a képeket és 
kósza szellőcskéjét érzem csak akár a hűs balatoni estéknek.

Varrtam is valamicskét, azok sem eget rengetők. 


5,8 kg tanári notesz új köntösben.

Borítók, vagyis barátítók, mert ez a 20. tanévem és életemben először van igazi, saját asztalom a tanáriban, olyan, amit csak ééééén használok nap mint nap. Berendezni kettő fiókot meg egy ajtós részt, hát az egészen mámorító. Ilyenek is vannak benne, hogy toll, tinta, ceruza, villa, cellux, kanál meg keksz és hibajavító, szalvéta és persze egy halom igenfontosnélkülenemmehetek harmadikba iromány.

Egy ideig most alszik a varrógép. 
Tanítom(?) és adminisztrálom huszonnyolc csillogó szempár tulajdonosát.  
Buék!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...