Tar község legszélén, az Attila utca végén parkolunk. A villanyoszlopon mindjárt kettő
hatalmas tábla fogad. Koronavírus idején kirándulni csak bizonyos óvintézkedések
betartásával illik, itt meg medvétől is tarthatunk.
Kék kereszten, a Mária úton indulunk neki az erdőségnek.
Tavaszillattúak a fák, lombjuk barátságosan engedi át a nap fényét.
Csudahangulatos hely, szembefut velünk a Szalajka-patak
és csobog lefelé kedvesen a kavicsok között.
A Felső-Csevice forrás vasas, savanyú vize állítólag iható,
ellenben nem valami bizalomgerjesztő a tálalása.
A kúttól mintegy 500 méterre, hatalmas erdőirtásnál térünk le balra.
A magaslesnél az egyenesen felfelé tartó úton megyünk tovább,
mivel félreértelmezzük a túraleírást.*
Mellettünk, lent a Szakadás-árok húzódik.
A kép nem adja vissza a távolságot meg a mélységet, ám később lesz olyan fotóm,
ahol be lehet azonosítani közelről a középen lévő köveket sziklákat.
Egy Y elágazást keresünk. Ha jobbra indulnánk, egy kisebb árokban valószínűleg
visszajutnánk a vadleshez, mi azonban az igazi és nagy árkot keressük, tehát balra tartunk.
Ezen a kb. 50 méteres, inkább lapályos szakaszon nehezen hihető,
hogy ebből lesz majd hamarosan szakadás meg árok,
de Tóninak megint igaza van. Itt kezdődik a rövidebb és kevésbé látogatott rész**,
ahol gyorsan és egyre meredekebben
emelkedik mellettünk mindkét part.
Az óriási sziklák közt valahol ott lapul Tóni, látni a fejét.
Esőzés idején félelmetes lehet az ár, ami itt zubog előre
a fölöttünk majdhogynem összeérő
két meredek sziklafal között.
Hatalmas kőgolyó zárja el a további utat,
érdemesebb visszafordulni az árok fő szakaszához.
A fél órával előbbi lankáknál található a bejárat a Szakadás-árok
legismertebb szakaszához. Rögtön látni, hogy ez lesz a kalandosabb:
a vízmosás mélyebb pontjain gázlók
nehezítik a haladást
meg hatalmas kövek
és persze a szoknya sem a legpraktikusabb viselet erre.
Rendkívül jó szolgálatot tesz viszont a túrabot,
a sziklák közt,
kidőlt-bedőlt fák alatt
nyirkos avarban,
az egyenetlen mederben való biztonságos előbbre jutáshoz.***
A legnehezebb átkelőnél nem fotózom, minden figyelmem leköti,
hova támaszkodjam, hogy a poshadtan bűzölgő pocsolyába bele ne essek,
meg persze megpillantok egy szalamandrát,
ami komótos igyekezettel fedezéket keres előlünk.
Nem véletlenül tanyálhat itt, hisz a túra legcsúcsabb része jön,
ahol a fejünk fölött óriási kockakő szorult a résbe,
keskeny kaput formálva a sziklamélyedéshez.
Ezen a szakaszon a legszűkebb a szurdok, esőzések után térdig is érhet benne a víz.
Már hetek óta nem esett, így száraz lábbal
fedezhetjük fel a mögötte található kőfülkét,
ami alkalomadti esőbeállóként is használható.****
Most csupán szivárványglóriám terjeszti szélesre.
Gyerünk tovább,
ebben a
a víz pusztító ereje vájta
félelmetesen meredek sziklafalak által határolt
vad és ezáltal még gyönyörűségesebb szurdokvölgyban.
Itt a három sziklás rész, lásd fentebb.
Jön még pár gázló,
mindegyiken sikerül átügyeskednünk magunkat.
Aztán már csak előre nyújtogatjuk a nyakunkat,
és óvakodunk tempósan két-háromemeletnyi magasra nyúló sikátorosban.
Jól lefényképezek egy sosem látott növényt, a kónya vicsorgót
aztán örömmel tapasztalom, hogy alacsonyul mellettünk mindkét part,
tehát nem is olyan lassan,
sőt, kimondottan hirtelenül
kisétálunk a Szakadás-árokból.
Nohát. Itt vagyunk az irtás közepében, ennél kellett volna balra tartanunk mindjárt az elején,
kb. 3 órával ezelőtt. Hát persze, csak a szokásos hátulról előre.
Medvével végül eggyel se nem találkoztunk, pedig gyanús hangokat meg zajokat
hallottam rendesen. Az is lehet, csak a tudatalattim várta erősen a nagyobb kalandot
ezen a túrán*****, ami nekünk azért feladta a leckét.
2020. április 25.
*
Ha itt jobbra mennénk, egy kisebb szurdokvölgybe, ha balra, akkor pont
a Szakadás-árokba sétálnánk bele igen egyszerűen. Legközelebb így megyünk.
**
Aki idáig eljön, mint például ő, azt hiszi, erre már nincs tovább és inkább kisétál az útra.
***
Bizonyos kor fölött; illetve határozottan ajánlom a zárt túrabakancsot
és esőzések után gumicsizmát vállra vetve.
****
Azt azért megnézném, aki esőben óvakodik ide.
*****
A palócok Grand Kanyonjával egy ideje már szemezgetünk...
Az ugyan máig sincs meg, ám ma megtaláltuk a még grandabb kanyonjukat.