hozott nekem a postás. Pont úgy tettem vele, mint azokkal a levelekkel, amelyek
számomra kedves emberektől jönnek, ergó ez egy számomra kedves valaki(k)től jött.
Letettem az előszoba komódjára, napközben párszor megsimogattam a szememmel,
de a világért ki nem bontottam volna. Miért? Azt magam sem tudom.
Tán napközben annyi más dolga van az embernek...*
Este nyitottam csak ki, pontosan azután,
mikor az utolsó szülői megkeresésre válaszoltam fél 8-kor.
Ez volt benne, egy húsvéti lap
és abban pedig ez.
Potyogni kezdtek a könnyeim, pedig el sem olvastam még a sorokat,
értettem az üzenetet mindjárt.
Vigyázzak magamra.
Ennek a valaki(k)nek fontos, hogy vigyázzak magamra.
De minek alatta az a sok tankönyv?
Egyszerű.
A levelet egy olyan valaki(k)től kaptam, akit évekkel ezelőtt tanítottam
és aki(k) még ma is gondol rám.
Szeretettel.
Hát ezért és mindenért végtelenül hálás vagyok.
*
Annyi más gyerek dolgaival foglalkozik, hogy tudja,
ez az egy, a régi, a 17 éves csak a nap fináléja lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése