Rózsaszínűt

márpedig én nem varrok, mondogattam barackfánk virágait nézegetve úgy három hete,

pedig azok csak lehelletnyit hajaztak erre.

Egy délelőtti kenyérbeszerzésnek köszönhetően azonban rájöttem*,

mégis az ilyensmi fonalkészletem csappantom majd meg.

Így született előbb a bemelegítő koszorú**,

majd a tavaszi fácska.

Háromféle rózsaszínben.

Lassabban készült, mint a Luca széke, 

ráadásul közben többször is jól megszívattam magam,

de legalább egy életre megtanultam, 

hogy a hímzés esetében sem működik az ahogy esik, 

úgy puffan módszer.***

Hahaha, napersze!

*

Szigorúan maszkban és a hozzánk legközelebb esőből.

**

Az ujjaim 4. hete csak a klaviatúrát verik, a csuklóim és az izületeim ramaty állapotban vannak, a jobb könyökömről és a derekamról inkább nem beszélek.

***

Nem az lett, messze nem az, amiről álmodtam, 

de mit tehettem volna, közbeszólt ez.

(Írtam ezt a bejegyzést a rózsaszín hold idején.)

Varrtam korábban testvérfákat, őszit és télit.