Amikor ideköltöztünk, az apám titokban nárciszokat és tulipánokat ültetett a kiskertbe,
piros tulipánokat. Az első tavasz meglepetése után most is ugyanazzal a kíváncsisággal
várom, hogy aktuálisan épp melyik bomlik majd először virágba és hát persze,
mindig pont az, amelyik a lépcsőhöz legközelebb, a sarkon ácsorog.
Elég sokáig képes vagyok velük elszórakozgatni,
bámulom őket alulról, ellenfényben,
csodálom felülről, illatolom a porzót meg a bibét
és közben álmodozom egy nagyon távoli szigetről,
ahol idén nyáron két hetet töltöttünk volna.
Chios.
Chioson nevezik láládesznek a tulipánt.
Láládesz, mondd csak ki, igen, úgy, a második szótagot megnyomva!
Láládesz: mesél a név.
A tavaszi szél játszik velük, játszik a chiosi vadtulipánokkal.
Mekkora rumlival jár, ha az ember összedob egy filctulipánt!
A természet kisebb hajcihővel és lényegesen eredményesebben produkálja mindezt.
Sőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése