Gyöngyökből imitáltam

a napokban hóesést a gyertyatartóra, szám szerint kilencet.

Adott volt az az egy, a felső sorban középen, valami koraiszuperpraktika

mellékleteként, a többi meg csak úgy fűztem a fejem után.

Lerajzoltam közülük néhányat, hátha kedvetek szottyan valamelyikhez.

Végre ablakot is pucoltam, így oda is felaggathattam a régieket, gyári filcutánzatokat.

Hihetetlen, de a fotó nem fekete-fehér, egyszerűen ilyenné tett mindent ez a nyálkás, 

fölénk borult szürkeség, amit felhőnek nem neveznék... és amitől kék függönyünk is megszintelenedett (ezt kevésbé bánom ugyan).

Ezekről meg eszembe jutott, hogy Niki anyukája egyszer beküldött a suliba egy halom szivacsszerű anyagot, az is lehetne pihealap.  Egyszerű(nek mondott, gyerekkéznek kevésbé az) mintát kanyarítottam esti ügyelet alkalmával és mondanom sem kellene, akadt rögtön elsős vállalkozó, 

aki ezt fel is rajzolta a lapra tollal, méghozzá olyan sebességgel, amit ollóval követni nem tudtam.  

A negyedikesek aztán játszi könnyedséggel szabdalták fel a teljes habkészletet.

Mintát rakok ide is, hátha szeretné más is...

Itt állok a széken, én vagyok az égbolt (: nem, Bea néni, te a nap vagy :), fotózom a világ legegyszerűbb hajtogatott csillagait és közben alig tudom kicselezni a gyerekeket, 

mindegyik feltétlenül látszódni akar a képen.

Véget ért a hópelyhek és csillagok hete,

következik a krampuszoké és a Mikulásé. 

Kéthetente egy technikaóránk van, ezért találtam ki ezeket a tematikus heteket... 

Karácsonyig hetente három-három barkácsötletet kapnak a gyerekek, 

aztán akinek kedve tartja, szünetekben az advent asztalánál elkészítheti. 

Igen helyesek, ahogy ott tevékenykednek és trécselnek nagy vidáman.

Kár, hogy erről nem tehetek fel ide képeket.

Hangfelvétel még jobb lenne...

Világosodik.