2011. július 28., csütörtök

Önképezés

Látom tegnap a kereséseken, hogy valaki patchwork szoknya után kutatva jutott hozzám. Képzelem, milyen csalódás érhette itt... Hátha megint visszajön, gondoltam felteszem azt, amiben mostanában járok.


Nem teljességgel lehetek büszke rá... Készen vettem, de akkor még éppen csak térdig ért.  Olyan bőségesen fodrozódott, úgy tűnt,  kijönne belőle tán egy bokáig érő is. 
Szabtam, toldottam, ez sikeredett belőle. 
Az utcán nyári eső után javaslom hozzá a mezítlábat.

2011. július 27., szerda

Tűzni kéne...

tűzni kéne, ezt is tűzni (a Menni kéne dallamára dúdolgatva)...
A takarót, ami nálunk faliképként üzemel.


S miről jutott eszembe ez az egyéves félkészség? A délelőtti látogatónkról. Nektárt szívogatott nagy elmerülten, aztán észlelvén közeledtem a géppel, fogta magát és befordult. De tényleg! Hiába, minden nációban a celebség ma a legáhítottabb elfoglaltság.


Komplementer harmónia.

2011. július 25., hétfő

Vadászat I.

Szombaton Amelie Poulain után szabadon kerestünk kincseket. 

Milyen csupasz tornya nélkül a szemnek...


A Váci utcán található Európa egyetlen működő szecessziós virágüzlete. Azt mondják róla, igazi mesebeli tündérvilág. S bár tudtam volna ott fél órányit is nézelődni akár, túlzó az a fíling nekem jócskán.


Közelebb áll hozzám a Székesfővárosi Czipész Ipartestület épülete:


A Párizsi Nagyáruház Lotz termében meg csak álltam a látványtól elkerekedett szemekkel:


Hm, az iparosok akkortájt arra is gondoltak, hogy a csatornatartó vas se legyen tákolmány...


...manapság meg kockásítjuk a fákat. Siralmas, nem?


Esztergomban láttam hasonló borzalmat a Széchenyi téren, ahol is ernyősítik a növendék platánokat: vízszintes bambuszrudakhoz kötözik a fiatal ágakat, nehogy már fölfelé terjeszkedjenek!  

Kakukktojás: semmibe tekint a befalazott menyasszonyt...


városi legendának azért szép.


Szerencsére még van hat épületünk!
S mellettük ezer meg ezer. Szeretem ezt a várost. 
 Az én örökre vidéki szememnek mindig csuda marad. 

2011. július 23., szombat

Gombos gondok

Elkészült már egy hete a titokzatos kötött holmi, de nem tudok villogni vele, mert gombhiányos. Áttúrtam a spéci szekrénykémet (8-10 éve a puszedlit piros kartondobozkában árulták, abból csináltam a fiókokat, a váz egyszerű triplex karton), abban bizony nincsen megfelelő, hiába húzogatom a fiókokat.


Végigjártam a közelben található négy lelőhelyet, de nem találtam azt, amire vágyom. Pedig nem túlzók az igényeim, azt hiszem. Öt darab fülesgombra lenne szükségem, kb. 2 centis átmérővel. Műanyag vagy fa kellene, kicsit cirmos és ehhez persze feltétlenül passzoljon!


Segítsetek, hol van Pesten gombparadicsom?

2011. július 21., csütörtök

Bababumm

Zászlófüzérekkel vacakoltam mostanában, két ismerős kisgyereknek készültek ajándékul. 
Kétoldalasak persze, ha valaki unná a neveket bámulni, felteheti fordítva is. Közbélést kaptak, ettől ilyen a tartásuk. Szóval alaposan elpepecseltem velük...
A fiús kék és kockás:


a Nórás narancsos.


A fiúcskának közben kishúga született, így illik gyorsan  egy Pannást is varricskáznom.
Rózsaszínűt álmodtam néki... 

És még sokfélét lennék képes kimódolni  mindenféle extrákkal, de asszem nincsen reájuk kereslet a Meskán...

2011. július 18., hétfő

Ötödsiker

Nos, ilyen is van, ha az ember kellőn balfácán. Hónapok óta készültünk Tatára, mert az olyan szép, mert az olyan romantikus és mert ottan van egy csomó geoláda. Készültünk, mégis csak az utolsó percekben voltam hajlandó sebtében kiírni a rejtések koordinátáit no és ezzel el is dőlt túránk  végkimenetele. Mert alapos előkészületek (több órás fényképnézegetés és logolvasások) hiányában el sem indul ilyetén célzattal egy vérbeli ládista. Ez ugye nálunk nem lehet gond, mi csak szórakozásból űzzük az ipart, bízunk a vakszerencsében meg a (női)megérzésben és legfőképp a jóember dzsípieszében.


Minden a vár bejáratánál kezdődött. No nem ennél, hanem a másiknál veszítettem el rögtön a türelmem, amikor nem találtuk a jelszót azonmód. Holott a látvány, az mindenért kárpótolt (volna, ha nem szegezem folyamatosan a tekintetem egy ócska korlátra hajlongva-guggolva egyre bosszúsabban).




Pedig volt ott minden: tó, vár, kastély, istálló, szobor, kilátó, behemót törzsű örökzöld. Csak az a fránya Lovas-szikla nem akart elibénk toppanni…  A Jóember felmászott ugyan valami csigalépcsős kőtömbre, de bizony onnan se látta. 
Na, arról derült ki itthon, este, hogy az volt az.
S jött a fénypont, a multiláda virtuális pontokkal meg találós kérdésekkel és számítgatásokkal.  No, ez is megsétáltatott minket alaposan, mutatott nekünk malmot, óratornyot, zenepavilont, kiskastélyt, műromot, műforrást, műszigetet és műdzsámit. És a Cseke-tó legtúlsó végében, dzsungel közepében, egy óriási kidőlt fa gyökerei között rózsaszín tetejű műanyag konyhai edény után kutatva a kütyü bemondta az unalmast. 




Expedíciónk véget ért… Lógó orral kerültük tovább a tavat.
A Kálvária-dombra azért még feljutottunk, elképesztő látvány fogadott ott minket. S most nem csupán arra a kék cipellőjű cseppet sem szemérmetes menyasszonyra gondolok, aki fáradhatatlanul emelgette abroncsos szoknyáját harisnyakötőig a fényképész orra előtt.  


Ó, alkonyulati súrlófények…

Hja, Tata… Tatára kéretik nem csak úgy odaruccanni. Tatán tessék nyaralni, telelni… Megkedvenceltem a várost. Milyen jó lehet ott élni… 
Csak lassan, csak csendesen... Soha többet nyargalászva!!!

2011. július 17., vasárnap

Álmodozás

Ősöreg muskátlink időnként harangvirágnak képzelheti magát 


vagy pezsgőspohárnak

 

s olykor bölcsőnek.

Mégis nekem van jobb dolgom; jut időm ezt észrevenni.

2011. július 15., péntek

Tévedések

Úgy tűnik, hónapok óta fölöslegesen varrogatom ama nagy és bizonyos takarót. Azt ugye tudtam, hogy az ágyneműtartóban lapul egy már évek óta kész ám de sosem használt példány. Még a régi kanapénkra készítettem, ki a csuda vetette volna össze a méreteket… 
és  ugyan minek?
Pedig éppen jónak is mondható, itt a bizonyság:


A Jóember tegnap meglátván a fenti kép élő változatát  felkiáltott nagy lelkesen:
-Már kész van?!
8 hónapja követi figyelemmel létrázásom.  Na jó, alkonyodott jócskán…

2011. július 12., kedd

Röviden

Kis utazás nagy hőségben, éppen csak  szétnézve a pusztatemplomnál 
Lajosmizse mellett:


A kettős kereszten Álmos vezér intelme:
"Szkíták, nagy vitéz férfiak, emlékezzetek utatok kezdetére!"
 Alatta a hármas halomból kettőt már beszántottak az ügyes traktoristák.

Dabas futólag... 


Abszolút összeférhetetlenség: kúriák garmadája és Sárkányölő Szent György csupaszon.
Morgolódós lettem ebben a lekvárfőzős tétlenségben.

És kilyuggattam az ujjbegyeim a Jákob tűzése közben.
Hogy kell gyűszűvel varrni???

2011. július 5., kedd

Puha kockák

Először baktus lett a fonalból meg barrett sapka aztán visszafejtődve éppen sállá alakult volna, amikor eszembe villant valami. Talán harmadik nekifutásra mégis lesz belőle számomra is hordható meleg holmi.


De mi legyen? Sál is, sapka is, vállkendő is. Határozott elképzelésem még nincs, de lassan formálódik.  (Ezekkel a békazöldekkel nem birkózik meg a fényképezőm, egyszerűen barnára redukálja az árnyalatokat. Hm... Színelmélet-színelmélet... Itten kéne... Lusta vagyok a könyvespolcig ellépni.)

Jaj, a nagy nyári semmittevésben kétszer akadt meg elkerekedve szemem a számlálón:

 

Izgatnak ezek az "érdekes" számok. 
Ki prezentálja nekem printszkrinelve az 12121-et vagy az 12345-öt?
S aztán jöhetnének mondjuk a prímszámok növekvő sorrendben vagy mindenféle számtani sorozatok, bármire vevő vagyok.
Mert ez itten egy határidő nélküli játék.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...