2010. október 29., péntek

Varjúlesen

Néha óra közben kikukucskálunk az iskola udvarára, meglesni vendégeinket: ugyanis a varjak visszaköltöztek a városba. Ott szedegetnek valamit a fűben, mogyorót, férgeket, ki tudja, mit. Megcsodáljuk kékesen csillogó tollruhájukat, elszörnyedünk néhány megtermett példány láttán. Nem mondanám, hogy csúfak lennének... csak a hangjuk, csak az ne lenne olyan vészjósló!

Mostanság a napi 3-4 stóc munkalap és füzet kijavítása után már nem nagyon akar munkálkodni a kezem. Sem az agyam. Így aztán nem számolgatok-szerkesztgetek-agyalok. 
Csak nagyon ritkán szottyan kedvem keresztszemest hímezni, általában akkor, ha beteg vagyok. 
Tán búvik-búsul bennem valami... 
Elfáradtam nagyon, két hónap alatt.

Lassan olyan leszek, mint a varjak: sötét és károgó. 


A mintát gazette94 tervezte, sok hasonló munkájához hasonlóan ez is letölthető blogoldaláról.
Elmentettem a kedvenceim közé.
Most próbáltam ki először a lenvásznat kongré helyett, s bár jól elfáradt a szemem, legközelebb is ezt választom. Csak éppen meg fogom festeni, mert ez a sok fehér bántja a szemem. 
Olyan, mint ha befejezetlen lenne. 


2010. október 12., kedd

Ősz a nagyvárosban

Jó tizenöt évvel ezelőtt barátném Pestre akart csalogatni: az életem tán izgalmasabban alakulna, mint szülővárosomban. Úgy emlékszem, a legnyomósabb érvem a következő volt:
-Ott nem érezni az ősz illatát.
És tessék, manapság reggelente ugyanúgy emelem az orrom az ég felé 
és szippantok a levegőbe egy jókorát. Nahát! Itt is… itt is…

Tó a városban mesefákkal, téglákkal:


           



Ez is a nyugalom szigete (de csak októberi napsütötte vasárnapon), Rezső tér:


S hogy mi lett a barátnőmmel? Tavaly Kecskemétre költözött…

2010. október 10., vasárnap

Szomszédolás

Múlt hétvégén Rákoshegyre csalt minket az őszi napsütés. Igen barátságos része ez kerületünknek, lévén emberléptékű házakkal, hatalmas, öreg fákkal tele. Akár a mi Ligetünk. Hasonló villákkal, zajszegény kis utcákkal. Itt már nem hallani a nagyváros moraját, 
csak ha nagyon-nagyon fülelsz.

 



Ebben a mesebeli házban élt és írt Ehrental Regina. Az apró dolgozószóba lakóját 
Erdős Renéeként ismerhetjük. Barátném imádta, falta a könyveit... 
én sajnos(?) mosolyogtam rajtuk. 


Ma kiállítóterem és helytörténeti gyűjtemény található a falai között.  


2010. október 7., csütörtök

Agytorna

Átmeneti kabátot szeretnék varrni, méghozzá foltosat. 5 féle anyagból szerettem volna elkészíteni, 
de hosszas keresgélés után is csak 4 összeillőt találtam. 

Azt is hogy! 

A méteráru üzletek többségéből eltanácsoltak: 50 centinél kevesebbet nem hajlandóak 
eladni nekem (gondolom másnak sem). Akkor sem, ha nyolcezerbe kerül métere 
és úgy sem, ha még  15 méternyi marad a végből. Elkeseredtem, de rettenetesen. 

Már majdnem fel is adtam, amikor  az Eurotextil Erzsébet körúti üzletében végre nem
 néztek földönkívülinek, sőt… Egy olyan eladóval találkoztam, aki rendületlenül emelgette, 
pászította nekem az anyagokat. És… na, ilyen nincs is... ott 10 centi a minimum! 
Így az én 30 centijeim sem tűntek oly nevetségesnek.


Elkészültek a szabásminta darabjai reklámújság-foltokból.
Most rakosgatom őket az anyagra és aggodalmaskodom: csak  legyen elegendő a szövet! 

 Nem sok cafatom marad, az biztos… 

Harmadszor rajzolom és számozom át a „rendemet” - tornáztatom az agyam. 


Holnap szabok!?!?!?!

2010. október 3., vasárnap

Létrázás

Komoly kutatást végeztem a neten, ím az eredmény kollázsban elbeszélve.


S hogy mi a közös a fotókban? Bármily hihetetlen, de mindegyik maga Jákob lajtorjája…
(A régi történet szerint Jákob ősatyánk álmában egy létrát látott, mely felnyúlt az égig, rajta angyalok jártak le s fel.)

Minek is ez nekem? Micsoda véletlen, foltvarró körökben is létezik ez az elnevezés, az egyik blokk 
neve: „Jacob’s Ladder”! Ő az, ilyenekből kellene nekem 56 darab, 28 pozitív és 28 negatív ahhoz, 
hogy végre megfelelő méretű ágytakarót kapjon az ágyunk.

Valami ilyesmit.


Ez az egyik legrégibb mintatömb, kilenc blokkból készül.  A következő elnevezéseken is fut még:
„Road to California”, „Stepping Stones”, „The Underground Railroad”. Varrása igen egyszerű, 
hiszen csak két sablon kell hozzá, egy kicsi négyzet és egy kétszer akkora oldalú háromszög. 
Egy nagy blokkhoz általában két színt használnak: sötétet és világosat. 

Az első két létrám el is készült. Viszont sürgősen látogatást kell tennem a Hunyadi utcában, 
mert a szekrénnyi rongy nem elég változatos!


S míg készül, majd elmélkedem… hisz…


Alattad a föld,

Fölötted az ég,
Benned a létra.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...