Elkészült

végre a behemót (235x205 cm) takaró. Több, mint egy évig mókoltam rajta, igaz időnként 
letettem 2-3 hétre. Tulajdonképpen a befejezést annak köszönhetem, 
hogy tíz napja ágynyugalomra intettek doktori személyek... 
Így a kézi tűzés nyugalmába temetkeztem/feledkeztem...

Tessék, ilyenek a puffocskák... 

Amint látható, elég gyűrött a hosszasan összehajtogatott állapotban töltött időnek

 köszönhetően. Vasalni nem merem, nagyon vékony benne a flíz. 

Ja, tűzését tekintve gondolom kínai piac minőség...

Lassan haladok

Pontosabban kábé másfél  hónapja egy öltést sem varrtam a létrás takaróba. A kézi tűzéssel vacakolnék, ha lenne hozzá kedvem. Azért mutatok egy részletet...

Még nem terítettem fel próbaként sem a leendő helyére. Majd kompletten.

A hátulját pedig tönkrevágtam ezzel a kockás anyaggal... sajnos más nem jött az utamba, pedig mászkáltam miatta eleget...

Huszonöt blokk tűzése van hátra... naponta egy... Ajajjj!

Nem ígérhetem... Talán október közepe...

Nettelenül

Nincsen nekünk internetünk immár egy kerek hete. A szolgáltatóba belecsapott a villám és ebben a rohanó  világban érthetetlen módon nehezen pótolható egy-két szerelék. 

(Biztos interneten szokta  rendelni az alkatrészt...)

Dunsztom nincs arról, mi zajlik a  világban, mit varr Tánya Moszkvában és mivel tölti meg blogját Bob a föld túloldalán. Azon túl, hogy egy-két napig elvonási tüneteim voltak, kimondottan jól viselem. Ráadásul nem kevés időm szabadult fel ezáltal. Két beszámoló megírásán és 24 szöveges értékelés összerakásán túl kiszámoltam például (de minek?), hogy mennyi idő alatt varrok meg nyolc blokkot a létrázós takaróhoz. A szabás-varrások-vasalások-illesztések olykor végtelennek tűnő folyamata éppen 4 óra 11 percembe kerül. Hétszer ennyi blokkot varrtam meg, az már majdnem 30 óra. Pászítottam őket egymás mellé két napon keresztül, talán az összevarrás is menni fog egy teljes nap alatt. 

Íme, a szobányi puzzle.

Lehet, hogy inkább kimonó lesz belőle?

Létrázás II.

Jelenleg tizenhat lajtorjája van Jákobnak. Pontosabban a leendő ágytakarónknak. 

Már csak negyven kellene... És persze sok-sok szabadidő.

Kissé aggaszt ez a burjánzó színvilág, hogyan lehetne antikolni? Teafűvel mire mennék? 

Elbánik kicsit ezekkel az élénk színekkel? Vagy inkább némi diópác? 

És hogy nem lesz foltos?

Gondolom blokkonként kellene mártogatni-szárítani...

Segítség!

Létrázás

Komoly kutatást végeztem a neten, ím az eredmény kollázsban elbeszélve.

S hogy mi a közös a fotókban? Bármily hihetetlen, de mindegyik maga Jákob lajtorjája…

(A régi történet szerint Jákob ősatyánk álmában egy létrát látott, mely felnyúlt az égig, rajta angyalok jártak le s fel.)

Minek is ez nekem? Micsoda véletlen, foltvarró körökben is létezik ez az elnevezés, az egyik blokk 
neve: „Jacob’s Ladder”! Ő az, ilyenekből kellene nekem 56 darab, 28 pozitív és 28 negatív ahhoz, 
hogy végre megfelelő méretű ágytakarót kapjon az ágyunk.

Valami ilyesmit.

Ez az egyik legrégibb mintatömb, kilenc blokkból készül.  A következő elnevezéseken is fut még:
„Road to California”, „Stepping Stones”, „The Underground Railroad”. Varrása igen egyszerű, 
hiszen csak két sablon kell hozzá, egy kicsi négyzet és egy kétszer akkora oldalú háromszög. 
Egy nagy blokkhoz általában két színt használnak: sötétet és világosat. 

Az első két létrám el is készült. Viszont sürgősen látogatást kell tennem a Hunyadi utcában, 
mert a szekrénnyi rongy nem elég változatos!

S míg készül, majd elmélkedem… hisz…

Alattad a föld,

Fölötted az ég,

Benned a létra.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)