Minden valamirevaló

hölgyemény táskájában megtalálható egy aprócska motyó. Még az enyémben is 

lapul egy, bár abban nem rúzs lakik meg szempillafesték, 

hanem ragtapasz, tű/cérna/olló, toll, régi szerelmetes levél.

A legutóbbi táskához is dukál egy s ha már az kétarcú lett, akkor ez is. 

Egyik fele tappancsos...

...a másik meg a szívecskés.

Valóban, az a virág nem kellene oda (nem oda kellene), ám ebben a pozícióban 

éppen eltakar egy aprócska malőrt. Próbáltam ezt ellensúlyozni a cipzárra rögzített húzókával, hátha azon akad meg inkább a kíváncsi szem.  

Amint elkészült, odaraktam a férjem kezébe, hogy adjon már neki nevet. Így lőn...

...CicóMaPakk...

Szerzői jogok meg ilyesmik. 

Szóval ezennel védett...

Macskaimádó

húgomnak varrtam végre(!) ezt a táskát.

S mivel az egyoldalas szerintem smafu, a másik felére is került egy cicccus.

Az a ronda folt ott a legnagyobb szívben egy égedelemdrága ragasztóspréjnek 

köszönhető, ami ugyan a három réteget össze nem ragasztotta, 

ám az anyagot ilyen csúful összeragasztózta. 

Jártatok már így? Hogy lehetne eltüntetni?

A tappancsok meg a szívecskék egyébként annak a néhány órának az eredményei, 

mikor is a Jóember műtétre várt, én meg arra, hogy végre kitolják a műtőből. 

Mert mi más dolga is van ilyenkor az asszonynak? 

Várni itt is, ott is, így is, úgy is.

Még egy

utolsó kép ebből a bézses-rúzsás fílingből, aztán nem untatlak többé Titeket ilyesmivel.

Bááár... ha sikerülne hozzájutnom némi hasonló vászonhoz, akkor...

(Közben bánatosan elmélkedem azon, hogy mi a francért szabtam fel egykor

 ilyesmi kincseim ezekhez, emezekhez, meg ehhez.)

Jelentem:

VAN immár nyári táskám!

Az persze már más tészta, hogy sajnálom használni, főleg ebben a hőségben, 

BKV-s körutazások alkalmával. Varrtam vagy két hétig, no nem folyamatosan, 

csak úgy tessék-lássék módon. Eszembe is jutott Csokifolt Ági a fül elkészítése előtt, 

hogy ő az első találkozásunkkor levette, mennyire hajlamos vagyok elaprózni a dolgokat. 

De szerintetek hogy mutatna ezen egy szimpla fül?

Így néz ki használatban, ez az első vállon általvetős táskám. 

Nincsen kitömve és mégis micsoda tartása van!

(Köszönöm, ó, ezerhasznú lidis felmosórongy, persze beavatva!)

Beleszerelmesedtem ebbe a rúzsás fílingbe, teljes kolleksönre vágyom.

Egy aprócska fotóalbumnak borítója de kellene!

(Ez a remekmű nem jöhetett volna létre, ha a Jóember nem hízza ki a rövidnadrágját. 

Ezúton mondok köszönetet neki is a felajánlásért.)

A szódavíz

kultuszital, mely tulajdonképpen a víz

 "szénsav által történendő izgatása"

A fenti linknél okosabban nem tudnám összefoglalni

Győr, a szikvíz meg Jedlik Ányos kapcsolatát. 

Heten játszottatok velem, éppen ennyien kerültetek a kalapba.

Közülük most Betti-nek kedvezett a szerencse.

Kérlek, küldd el postacímed emilben!

A többieknek köszönöm a morfondírozást és 

az interaktív blogolást!

Jó-jó,

elhiszem, hogy nem könnyű egy almáról kitalálni, merre járkáltam július elején!

Adok még egy kis segítséget... Ha kellő sorrendben összerakod a betűket,
kapásból kitalálod (esetleg némi guglis rásegítéssel), hol állítottak mókás emléket
ennek a valaminek nem is véletlenül.

A  I  K  L L  SZ  T  T  U  U

Képet később, hűsítésül...

Plussz egy nap hosszabbításul, hátha hazaérnek a nyaralók...

Ma este

csak ilyen szendvicseket tálalhatok Nektek vacsorára.

Annak pedig, akinek ebben a veszett melegben a következő kép alapján

van ereje megkommentelni, hol tölthettem a hét első három napját,

foltos meglepetésben lehet része.

Tévedni is szabad vasárnap estig!

Három nap múlva

 nekem is megkezdődik végre a VAKÁCIÓ. Ennek örömére varrogattam egy kicsit. Aprócskát, éppen kéttenyérnyit, mert ekkora a haverom, ami végre ruhát kapott.

Két komplett délutánt elvacakoltam vele, nem lesz belőle sorozatgyártás...

Itt a bizonyíték, hogy csupa cafatot használtam, ez a bézs anyagocska is 

éppen csak toldással futotta.

Tetszik, hát simogatom, akkor is, ha rúzsás és romantikus.

(A gombbal viszont nem vagyok kibékülve, talán behúzok egy másikat.)

Készül hozzá táska-testvér.

Az ötletet, a színeket BLOOM-nak köszönhetem.

All good things...