Kedvelem az őszt, talán ezt az évszakot leginkább. A színeit, reggeli friss levegőjét, az illatát.
Nekem ez az évszak az újrakezdés időszaka, itt az új tanév! Tiszta lappal ismét
(mert szerintem nem csak a diák gondolkodik így, hanem mi is)!
Öröm, a várakozás izgalma. Csupán 3 olyan év volt életemben, amikor nem léptem át
szeptember elsején ilyen-olyan oktatási intézmény kapuját. Na persze, akkor még beszélni
is alig tudtam… Ráadásul októberben születtem, az meg a legigazabb őszi hónap.
Az elmúlás és újrakezdés örök körforgása. Oly szédítő, még a fák is belebolondulnak.
Kálnay Adél: Mi volna jó?
Most repülni volna jó,
suhanni szelíd táj fölött,
vörös, barna, sárga az a táj...
Most rohanni volna jó,
megelőzni a kék ködöt,
óriás tölgyfa, az legyen a vár...
Most gurulni volna jó,
heverni rőt avar között,
orrodban érezni fanyar illatát.
Néhány éve még varrással ünnepeltem a születésnapomat.
Olyat tettem, minőt sem előtte, sem azután: teljesen lemásoltam egy munkát a Lena Pachwork
egyik őszi számából. Kíváncsi voltam, tudok-e ilyet? Hát kérem, ment…
És gyorsan… talán három nap alatt.
Na, aztán elszégyellvén magam továbbgondoltam a dolgot.
Kellene nekem egy évszakos sorozat… Négy ugyanekkora falikép…
S lett, saját kútfőből, így nem 3-3 nap alatt.
Majd mutatom őket tél-tavasz-nyárköszöntő alkalmából.
