Édes ősz

Kedvelem az őszt, talán ezt az évszakot leginkább. A színeit, reggeli friss levegőjét, az illatát. 
Nekem ez az évszak az újrakezdés időszaka, itt az új tanév! Tiszta lappal ismét 
(mert szerintem nem csak a diák gondolkodik így, hanem mi is)! 
Öröm, a várakozás izgalma. Csupán 3 olyan év volt életemben, amikor nem léptem át 
szeptember elsején ilyen-olyan oktatási intézmény kapuját. Na persze, akkor még beszélni 
is alig tudtam… Ráadásul októberben születtem, az meg a legigazabb őszi hónap.  
Az elmúlás és újrakezdés örök körforgása.  Oly szédítő, még a fák is belebolondulnak.

Kálnay Adél: Mi volna jó?

Most repülni volna jó,

suhanni szelíd táj fölött,

vörös, barna, sárga az a táj...

Most rohanni volna jó, 

megelőzni a kék ködöt,

óriás tölgyfa, az legyen a vár...

Most gurulni volna jó,

heverni rőt avar között,

orrodban érezni fanyar illatát.

Néhány éve még varrással ünnepeltem a születésnapomat. 
Olyat tettem, minőt sem előtte, sem azután: teljesen lemásoltam egy munkát a Lena Pachwork 
egyik őszi számából. Kíváncsi voltam, tudok-e ilyet? Hát kérem, ment… 
És gyorsan… talán három nap alatt. 

Na, aztán elszégyellvén magam továbbgondoltam a dolgot. 

Kellene nekem egy évszakos sorozat… Négy ugyanekkora falikép… 

S lett, saját kútfőből, így nem 3-3 nap alatt. 

Majd mutatom őket tél-tavasz-nyárköszöntő alkalmából.