Varrok. Na, ez nem nagy dolog, csakhogy én most öltözéket gyártok. Tán 10 éve vettem egy anyagot nadrágnak, most bezzeg szoknyát akartam belőle. Valami ilyesmit:
Ugye milyen egyszerű a szabásuk? Átnyálaztam a Burdáimat és hasonló szabásmintát találtam is. Szabtam-varrtam gyorsan, a díszítéssel viszont jó sok gondom akadt. Mert a szoknyámra virágokat szeretnék applikálni. Az anyag nagyon nehéz, húz lefelé szépen, így azt gondoltam, erre közvetlenül nem varrhatom fel őket. Kiszabtam a virágokat, textilragasztóval összeraktam két réteget, na, itt kezdődtek a bajok. A jó drágán vásárolt gázos ragasztó nem ragad! A kezemről nem mosható le, ám a két textilnél mit sem ér. Jött a jó kis iskolás Pritt stift, ezzel működött a dolog. Nem akartam, hogy a virágok szírmai a cikkcakkolás közben megnyúljanak, így szépen papírra varrtam. Ment gond nélkül, mindegyik szépen és gyorsan formálódott. Hanem amikor a papírt letéptem! Papírfecnik maradtak a cakkolás alatt. A hajam majdnem kihullott, mire tűvel és csipesszel eltüntetem a cafatokat! És ami a legszörnyűbb: a virágok szírmai megnyúltak, kezdhetem elölről az egészet.
Ekkor kértem sürgős segítséget a foltvarrós fórumon. Képet nem tudtam feltölteni és Elizanikó mégis kapásból tudta, hogy szöszös és fényes anyagokat nem lehet így ragasztani. Vigyorogtam, mint a vadalma. Szoluflízt javasolt, be kell szereznem hamarosan. A virágokat nem akartam kidobni, vasalás után mégis használhatók lettek.
Kézzel öltögettem egyenként az aljra őket.
Hogy miért csíkosak a papírok? Szakmai titok, amit megsúgok:
véletlenül többet vázoltam az álló egyenesből, mint amennyi kellett.
véletlenül többet vázoltam az álló egyenesből, mint amennyi kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése