Igen-igen-igen ritkán készítek csak neszeszert. Nem sok értelmét látom ugyanis ennek a készségnek még akkor sem, ha az én táskámban is ott lapul egy. Mert hogy is működik? Táskacipzárt kinyitom, bányászkodom jó ideig, mire megtalálom, majd újabb cipzárnyitás, keresgélés után jó esetben előkerül belőle az, ami után kutatok. És azt általában megint csak ki kell nyitni (First, bogyó, ragtapasz, farsangkor szemceruza meg rúzs),
tisztára matrjóska szindróma az egész.
Nem is varrok, mondom, csak BIZONYOS alkalmakkor.
A holnapi meg olyan: ismét köszönömös.
Az anyák, akik kapják, kedvelik a virágot és bizodalmam szerint a napi pakk részévé válik mindkét pipere. Egy vágott virág a négyből:
Személy szerint én maradnék a cserepesnél meg a kertinél...