2020. december 29., kedd

Konyhaajtónk

a jelenlegi, azaz 2020. december 29-i állapotában.


Akár hendimédi a gyönyörűség, akár gépinyomott bóti, egyformán kedves mindegyik.
Ugyanazt az üzenetet hordozzák, még ha más szavakkal is. Kísér a múltam.*


Majdnem mindegyiken ott a fenyő, így aztán mégsincs hiányérzetem, hogy idén 
csak laposfenyőnk lett,* ami bizonyos szögből úgy tűnik, mintha falra mászna.

 

Erre nem fér fel a komplett gyűjtemény, viszont remekül mutat a piros + fehér a zöldön.

A Zünnep másnapján aztán beleültem a fotölybe és kinyitottam Adobozt.
Elhűlve tapasztaltam, hogy még annál is telébb van, mint amire számítottam.**


Életem lapjai, avagy csordultig telve a szeretetbefőttem.

💗

Nálunk a karácsony: fa, ajtó, miketten.


Idén rekordot döntöttünk, ama bizonyos ajtó ötször öltözött át:

    

áprilisban, júliusban, szeptemberben, novemberben és lásd föntebb decemberben.

*
Kísér a múltam, a pesti tanító nénis múltam. 
Kísért a múltam.

**
Miután hosszas tanulmányozás után sem tudtam eldönteni, hogy egy kivágásra termelt
 fenyőnek vagy egy műfenyőnek nagyobb a karbonlábnyoma, elővettem a dobozból 
a kb. 20 éves girlandot és egy lécre drótozva ezt a formát alakítottam ki.

Szerintem győztem. Ökotudatosabb csak akkor lettem volna, ha töves fenyőt veszünk, 
de  azt hová ültetjük? Suttyomban valami parkba vagy erdőbe? Elképzelem, 
ahogy más lopakodó ökogerillákkal futunk össze hajnalban... majd, egyszer...

**
Szerencsére ki tudtam belőle venni 3 karácsonyi és 5 húsvéti, általam készített*** 
duplán létező lapot, azok helyére beférnek IDÉN az újak, de mi lesz jövőre?

***
Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy ugye azért készítek képeslapot, 
mert így olcsóbb, mintha boltban venném?

😷

2020. december 23., szerda

Már épp

össze akartam szedni az asztalra válogatott anyagokat, 
hogy idén mégsem varrok képeslapokat, amikor kipillantottam az ablakon 
és megláttam a postaládában egy fehér borítékot.*


Kirohantam és közben vagy tízszer elmondtam magamban,
csakazlegyencsakazlegyencsakazlegyen, 
aztán sóhajtottam egy mélyet örömömben. 

A borítékot felbontatlanul a komódra tettem, majd szépen visszasimogattam az anyagokat
 az asztalra és kiszabtam 11 fenyőfát, 11 háttérkéket és 1 hosszú fehér csíkot. 


Mi mást tehetnék? Én vagyok én.

(Meg mert közben rémjól szórakoztam.)

Ezek** pedig az ablakon bekíváncsiskodók:


"Tessék mondani, lehetnék a karácsonyfátok?"

Velük kívánom Nektek a lehető legteljesebb karácsonyt!
Vigyázzatok magatokra és egymásra, amennyire csak lehet.

*
2020. dec. 16-án.

**
Félkészen a vasalódeszkán. Idén több fotóm nincs róluk, mire eszembe jutott, már belezártam kilencet a borítékjába. Egy az enyém és van egy kósza, aki gazdára vár. 
Szívesen elcserélném valakivel, akinek szintén megmaradt egy saját készítésű lapja.

A korábbi évek képeslapjait itt találjátok.

A konyhaajtóval majd jövök.

2020. december 11., péntek

Nyulacs fordulópont

az életemben több okból kifolyólag is. Ő az első nem 30 centis illető és ő az első, 
akinek határozottan kerekíteni kezdtem a pocakját.

Nyulacs egy évekkel ezelőtt kötött pulóverem bal ujjából született vagyis annak a feléből.

Fura egy holmi volt az is. Akkor kezdtem kötni, amikor utoljára terhes lettem és kb. akkor fejeztem be, amikor kiderült, az a babócska sem marad velünk. Ennélfogva nem hordtam hát soha, de soha. Szépen kimostam, öblítettem, aztán betettem a szekrény legalsó polcára a ruhák mögé. 

Most jutott csak eszembe, hogy valahol meg kell lennie, amikor a férjem megkérdezte, magamat mikor horgolom meg? Megvolt, persze, ott volt, a helyén, mintha tegnap mostam volna ki, úgy illatozott az öblítőtől. Kicsit simogattam, aztán megkerestem a befejező szál végét.

Hát így született Nyulacs, vagyis az a személy, aki Egynyulacskából velem maradt.


A történet ismeretében elfogadható a poncsójának és farkincájának a színe, 
meg a szomorú szeme, ugye?

Ideje elbúcsúznom a nyulasságtól, miközben nyúl maradok én mindörökre.

Ámmen.

2020. december 8., kedd

Szederke

 van már vagy háromhetes, ergó jelentős lemaradásban vagyok még mindig. 
Nevét színeinek köszönheti, pontosabban az aláöltözetének.


A haja sokszor neki is égnek áll.*


Jó sokáig eljátszódtam vele, rucikon kívül hátizsákot kapott meg kisállatot.


Nyuszkót olykor a kezében hurcibálja,


de kissé szorosan belefér az a hátizsákba is.


Nyuszi, hopp, gyere csak ide!
Ide, vissza a közelembe!**

Szederke pocakja egy újabb virtuális tantestületi értekezlet keretében valósult meg,
ezzel azt akarom hangsúlyozni, milyen gyorsan horgolok, nem pedig azt, 
hogy az értekezlet volt már megint nagyon hosszú.***


A haját a visszaskalpolós módszerrel készítettem:


tehát a gombócfejre többszöri rápróbálgatással horgoltam egy pontosan ráillő félgömböt,


majd a bilit körben felvarrtam és ehhez hurkoltam a copfnak való tincseket.


És azkor a Zember megkérdezte, hogy magadatmikorhorgolodmármeg?****

*
Mint egyre többször nekem, de sajnos nem mindenkinek ebben az országban...

**
Totemállat, persze, de magánügyi.

***
95 percig tartott.

****
És akkor beugrott, miért jár a fejemben folyamatosan valaki.

2020. december 2., szerda

Tádámm!

Maruszja után majdnem oroszul kezdtem begépelni, hogy 

rázresítye predsztáviccá vám májá liszánka, 

de nem akarok kérkedni megkopott* orosztudásommal,
ezért inkább gyorsan magyarra váltok.

Tádámm! 

Engedjétek meg, hogy bemutassam Nektek Lizát, az én rókácskámat.
Mintáját ne keressétek a neten, jött a kezemből, 
ahogy kiadta az ökölnyi fonalgombolyag.


Eddig ő a kedvencem és ezáltal reá 
már nagyon-naggyon-nagggyon büszke vagyok.


Imádtam készíteni a hosszú, szimatra kész orrát,


percekig vacakoltam a senkinél még nem látott szempillákkal.**
Ezektől lett Rókicából Liza.


Fajtáját tekintve rókatündér.***


Csak amikor elkészült, jöttem rá, hogy a sulis totemállataimat 
horgolom sorban. Vajon ki lesz a következő?****

*
Pedig egészen jó volt harmincpár évvel ezelőtt.

**
Akkor ez az én kitalációm, már Misi is megkapta, ő fiú.

***
Liza, a rókatündér


****
Amikor kapok egy új osztályt, választok egy állatot, aki végigkíséri az első évünket, 
de valahogy befaragok ezzel a korai névadással. Az előző osztályom 
egyáltalán nem volt kis szelíd méhecskék gyülekezete,
a jelenlegi babákat még kevésbé nevezném furfangos rókácskáknak.

Fordítva bezzeg tökéletes lett volna az elnevezés.

Vajon kik lesznek a következők?
(Szerencsére van még 2 és fél tanévem agyalni ezen.)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...