Már épp

össze akartam szedni az asztalra válogatott anyagokat, 

hogy idén mégsem varrok képeslapokat, amikor kipillantottam az ablakon 

és megláttam a postaládában egy fehér borítékot.*

Kirohantam és közben vagy tízszer elmondtam magamban,

csakazlegyencsakazlegyencsakazlegyen, 

aztán sóhajtottam egy mélyet örömömben. 

A borítékot felbontatlanul a komódra tettem, majd szépen visszasimogattam az anyagokat

 az asztalra és kiszabtam 11 fenyőfát, 11 háttérkéket és 1 hosszú fehér csíkot. 

Mi mást tehetnék? Én vagyok én.

(Meg mert közben rémjól szórakoztam.)

Ezek** pedig az ablakon bekíváncsiskodók:

"Tessék mondani, lehetnék a karácsonyfátok?"

Velük kívánom Nektek a lehető legteljesebb karácsonyt!

Vigyázzatok magatokra és egymásra, amennyire csak lehet.

*

2020. dec. 16-án.

**

Félkészen a vasalódeszkán. Idén több fotóm nincs róluk, mire eszembe jutott, már belezártam kilencet a borítékjába. Egy az enyém és van egy kósza, aki gazdára vár. 

Szívesen elcserélném valakivel, akinek szintén megmaradt egy saját készítésű lapja.

A korábbi évek képeslapjait itt találjátok.

A konyhaajtóval majd jövök.