Tanévzáró rituálé

Pár délutánon keresztül szortíroztam azokat a kupacokat és ömlesztvényeket, 

amiket az előző hónapok során szinte csak "összehánytam".*

Összeszedtem az összes, kb 20 kilónyi könyvet, dossziét és egyéb segédanyagot, 

amit a tanév során a másodikosokkal használtam, bedobozoltam, 

majd ideiglenesen kihelyeztem a garázsba.**

Lecsupaszítottam az asztalom,

majd feltettem rá Rozit és nyomban használatba is vettem:

varrtam egy fehér bugyogót.

Eme fotóval a 2020-2021. tanévet lezártnak tekintem.***

* Volt azokban is rend, csak kissé sajátságos.

**Augusztus elején felviszem mindet a padlásra és egyúttal lehozom az összes harmadikos cuccot.

***Jönnek hozzánk leltározni fenntartóéktól, ezért minden olyan berendezési tárgyra, 

ami nem az iskola tulajdonát képezi rá kellett ragasztanom egy cetlit, amin az áll, 

kié a holmi. SAJÁT, SAJÁT, SAJÁT, SAJÁT... ezen a képen például minden.

 Tudjátok, mi maradna a teremben, ha kiköltöznék belőle? Mondom, ha... 

"Jönnek a bejegyzésre..."

Ezt viszont a férjem mondta tegnap éjjel pontban fél 12-kor, amikor 

a nappali nyitott ablakán keresztül félre nem érthető hangokra lettem figyelmes. 

Itt valaki töfög ma is.*

Már a sötétben látszott, ez az illető nincsen egyedül,

de az igazi meglepetés csak akkor ért, amikor vakusat kattintottam. 

Hárman voltak!

 A két távolabbi, a szinte nem is szürke, hanem teljesen fehér hasú**  igen 

harciasan puffogott egymásra. Ők lehettek a fickók, talán versengtek a harmadik, 

nyilván nőnemű kegyeiért. Emez itt elöl, a gyógyuló sérülésével lapított csendesen.

Miután jól kibámészkodtam magam, guggoltamból felálltomban vetettem 

egy pillantást a járda másik oldalára és nem akartam hinni a szememnek. 

Ott közeledett a negyedik, egy idei kölyök, picurka negró.

Tóni persze lebeszélhetetlen volt, megfogta, megszagolta***

majd megkínálta macskajával.

A vendég is a szokásos módon viselkedett: elropogtatott egyet, majd bealudt.

Csak pár perc szunyókálást engedett meg magának, aztán ment a többiek, 

a nagyok után, mert addigra azok már elszeleltek a sünök útján.

*

Meg tegnap is, igaz, akkor hajnali fél 4-kor ébredtem arra, 

hogy a hálószoba ablaka alatt rajcsúroznak ketten. 

**

Biztos Tivi utódai.

***

Büdös disznó már ez a minyuri is.

"Azt hittem, döglött madarat posztoltál"

 Írta a húgom, amikor meglátta ezt a képet és én bőszen reménykedtem,
más nem gondolja majd ugyanezt. 

Végül lájknélkül hagyta mindenki, így kénytelen lettem megmutatni teljes valójában

sőt, azt is hagytam, hogy belekíváncsiskodjon a kamerába

Tivadar a vérsün

szelídített változata a nappaliban rejtőzködik veszettül.

Sünügyi bejegyzéseim:

Tivi szabadulásának története itt.

Hilda, a disznókirálynő meséje itt.

Tilda, a mindmáig utolsó pártfogoltunk itt.

Május végén

 a Vén Duna partján állva egy messzi országról álmodoztam aggodalmaskodva.

Vajon indul majd ez a bizonyos hajó* odavalahova?

És mert olyan nagyon hiányzott a görögi fílink, megfirkantottam pár emlékünket.

Kikerekítettem,

hevenyészve kékítettem,

majd pár este alatt meghímeztem

Szifnosz 2018.

*

Hasonlócska hajócskás bejegyzés itt.

Pedamókusnap 2021.

Rendezgetem az emiljeimet, törlök sorban minden feleslegessé vált mélt. Látom, a Spam felirat mellett ott virít egy 9-es szám, lássuk csak, mifélék lehetnek azok?

Nyilván nem nyitok meg egyet sem, általában veszélyesek, piroslik rajtuk rögvest a felirat, de azért csak kíváncsi vagyok, ki próbálkozik. És akkor megpillantom az Okt. Hiv. Pedagógusnapi köszöntőjét, benne ott a letöltendő melléklet, melyben a  mini szterelnök engem is...*

Esküszöm nem én tettem spambe. 

Ment az magától is, hehe. 

* (Nem, továbbra sem tudom, hogyan, milyen szavakkal méltat különben meg vesz semmibe.)