Tivadar természetesen

már hónapok óta nem lakik velünk. Pár napos és néhány éjszakás kiszoktatás után

alkalmasnak találtatott az önálló életre. 

Naná, egy ekkora zsurmibabának nincs szüksége mamahotelre!

Megkapta az utolsó féregtelenítő kezelését, majd egy szép március végi estén útjára engedtük.

Először egyáltalán nem akarta elhagyni a legújabb kinti szállását, 

ellenben simán tűrte, hogy simogassam, akár babakorában.

Beletelt még vagy fél órába, mire szimatolni mert a hirtelen jött szabadságban, 

és akkor rögtön rátalált a kertben a sünök útjára.

Lecsócsált egy jácintról három szirmot, majd gombócba gömbölyödött 

és hosszú nyelvével végigtisztogatta a hasát.

(:különös figyelmet szentelve a bögyölőjének:)

Búcsúzásul meghempergőzött, aztán gurgulázott egy jóízűt a lejtőn úgy, akár a mesék sündisznója.

 Ha nem látom a saját szememmel, soha nem hiszem, hogy van

SÜNBOLDOGSÁG

is.

Azóta ritkán látjuk. 

Némely éjjen befalja a macskaját, töfög a málnásban, szuny egyet a nyári kuckójában 

 és... olykor hazahoz egy csajt. ;)

Amint az látható, Tivadar valóban férfivá érett.

Köszöni, jól van.