arról, hogy az elmúlt majd húsz (nemá!) év során hány táskát varrtam mások számára.
Adni öröm, találót, szívnek szólót adni még nagyobb!
Mondom, kikerült a kezem közül jó sok, majd egyszer összeszámolom, mennyi is,
de most nem sem ez a lényeges mondanivalója ennek a posztnak,
hanem az, hogy életemben először szatyrot kaptam.
Én kaptam szatyrot... Összehajthatósat... Nekem készültet...
Kábé ekkorák voltak a szemeim, amikor megláttam ebben az állapotában,
na nem, ez úgy van hajtogatva, mintha...
És valóban.
Gyerekkéz rajzolta, így bármikor velem lehet Anna,
még nyáron is, holott szünet van.
És itt a slusszpoén, hátulján egy almafa.
Na, ezen meg még jobban megdöbbentem, de már csak az évzáró után, itthon,
fenenagy, hirtelenül reám szakadt, csendes magányomban.
BOLDOG VAKÁCIÓT KÍVÁNOK!
Ez de édes! :o)
VálaszTörlésA csíkostörzsű almafa éjjel különösen mutatós hátoldal!
Ne is mondd! Sajnálom, hogy nem fotóztam le teljesen a fa törzsét, mert az nem csak szimplán csíkos. :)
TörlésMegkönnyezted???
VálaszTörlésHát, belement a szemembe valami... ;)
TörlésÉn meg a bejegyzést könnyeztem meg. Na ez az, amit pénzzel nem lehet megfizetni. Boldog vakációt! :))
VálaszTörlésBizony, a legnagyobb fizetség ez! :)
TörlésBoldog vakációt Neked is!
Ilyenek csak a mesében, meg a tanító nénikkel történnek! :)
VálaszTörlésMert azok ilyen "kevéssel" is beérik! :)
Törlés