2017. július 3., hétfő

Dunsztom nincs

arról, hogy az elmúlt majd húsz (nemá!) év során hány táskát varrtam mások számára.
 Adni öröm, találót, szívnek szólót adni még nagyobb! 

Mondom, kikerült a kezem közül jó sok, majd egyszer összeszámolom, mennyi is, 
de most nem sem ez a lényeges mondanivalója ennek a posztnak, 
hanem az, hogy életemben először szatyrot kaptam. 

Én kaptam szatyrot... Összehajthatósat... Nekem készültet...

Kábé ekkorák voltak a szemeim, amikor megláttam ebben az állapotában, 
na nem, ez úgy van hajtogatva, mintha...


És valóban.
Gyerekkéz rajzolta, így bármikor velem lehet Anna,


még nyáron is, holott szünet van.


És itt a slusszpoén, hátulján egy almafa.


Na, ezen meg még jobban megdöbbentem, de már csak az évzáró után, itthon, 
fenenagy, hirtelenül reám szakadt, csendes magányomban.

BOLDOG VAKÁCIÓT KÍVÁNOK!

8 megjegyzés:

  1. Ez de édes! :o)
    A csíkostörzsű almafa éjjel különösen mutatós hátoldal!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd! Sajnálom, hogy nem fotóztam le teljesen a fa törzsét, mert az nem csak szimplán csíkos. :)

      Törlés
  2. Én meg a bejegyzést könnyeztem meg. Na ez az, amit pénzzel nem lehet megfizetni. Boldog vakációt! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, a legnagyobb fizetség ez! :)
      Boldog vakációt Neked is!

      Törlés
  3. Ilyenek csak a mesében, meg a tanító nénikkel történnek! :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...