Időnként

az asszony ilyen-olyan oknál fogva kénytelen kihagyni a sarki pék meglátogatását. 

Mit tegyen? Kenyér nélkül nem maradhat a munkásember!  Hozzávalók akadnak a spájzban, a dagasztás kemény munkáját robottal kezében átvállalja örömében 

a férji személy, sőt formázás után akkurátus mozdulatokkal párhuzamosokat metsz a tésztába, mik is 20 perc elteltével annak díszeivé lesznek:

Ötvenpercnyi sütő elé térdelgetés után kisül életünk első kenyere.

Eszi, nem eszi, egy ideig nem kap mást!

Örömmel tapasztalja, hogy ez jobb, mint a Kárpátkenyér!

Nincsen benne semmi E, csak

fél kiló liszt, 3 evőkanál búzakorpa, 2 dkg élesztő 3 dl langyos vízben megfuttatva, 

3 evőkanál napraforgóolaj, só plussz némi kömény-, len- és szezámmag.

Receptek itt.

Gyermekkoromban

nagyanyám eszméletlen jó birssajtot volt képes készíteni. Bár haloványan emlékszem arra, hogy a családból csupán én jártam rá hetekig, tehát nem aratott osztatlan sikert. Nem lehet az akkora ördöngösség és tényleg nem! Kell hozzá egy kosárnyi gyümölcs. 
Mindegy, hogy alma, vagy körte, mert : 

"A birs fajtákat általában a termés alakja szerint különböztetjük meg. Ha a termés alma alakú (maliformis), akkor birsalmáról, ha körte alakú (pyriformis), akkor birskörtéről beszélünk. Ugyanaz a fa egyik évben körte alakú, a másik évben pedig alma alakú gyümölcsöket terem. Ez a tény részben a kifejlett magvak számával függ össze, a kevés magvú gyümölcsök mindig megnyúltabbak. Tehát nincs birsalma, birskörte, BIRS van."

Mi annyit daraboltunk apróra, hogy az ötliteres fazekamba éppen beleférjen. A haját rajta kell hagyni, elvileg a magházból is csak a magokat kell kitakarítani. Mivel biogyümölcsöt kaptunk telve lakókkal, csak a héjas gyümölcshús került a tűzhelyre.

Nagyon gyorsan puhára is főtt, akkor a leszűrtük.

A gyümölcsöt az általatok már ismert szőrös kéz krumplinyomóval összezúzta.

Az ősi recept szerint éppen annyi cukrot illene a péphez adni, amekkora annak a tömege. 

Mi a kétharmad mennyiséggel is megelégedtünk, azaz 2 kilóval édesítettük. 

S aztán jött az állandó kavarás a végtelenségig. 

Pillanatfelvétel a kertből a konyhaablakon keresztül...

Nem törpe a Jóember, egyszerűen csak belefáradt az álldogálásba és éppen ülve rotyogtat, jócskán elege van, mégis kitartóbb, mint én.

És egyszer csak megállt a masszában a fakanál, jelezvén, hogy ő is szédeleg erősen.

(Itt hívnám fel a szemfülesek figyelmét a gáztűzhely állapotára, tessék visszagörgetni és összehasonlítani, az induláskor igenis ragyogó tiszta volt. A sajtfőzés nem kicsit vulkanikus tevékenységgel jár együtt.)

A langyosra hűlés alatt sétáltunk egyet a környéken, telve vannak itt az utcák diófákkal, mindegyik alól max. 2 szemet elhoztunk. Kalapácsolás után tányérokba, sütőformákba, kompótosokba került a béle, aztán már simult is rá az édes maszlag. Lett bőséggel...

2-3 napig így kell szikkadniuk, majd zsírpapírra borulnak és várnak szépen 1-2 hónapot, hogy a megfelelő állagot elérjék. Addig felköltöztetődtek a konyhaszekrény tetejére...

...mert talán létrára nem állok egy kis nassolásért.

Melléktermék kb. 2 liter zavaros főtt lötty, ami eszméletlenül ízlik (nekem).

Adós vagyok a végtermék fotójával...

Almafasírt

Ettetek már olyan savanyú almát, mint az ecet? Na, jó, egy kicsit túlzok. Az viszont tény, hogy emberi fogyasztásra nyersen abszolút alkalmatlan. Pitébe, kompótnak, szósznak, gyümölcslevesnek megdobva fahéjjal, cukorral viszont ízletes. És almafánknak sem utolsó. Küllemére tekintettel nálunk fasírttá lépett elő.

Kell hozzá 1 kg reszelt alma,  hozzákeverünk 2 halasi tojást, 6 evőkanál porcukrot, 35 dkg lisztet, 1 csomag sütőport és fahéjat jócskán. Rögvest golyóbisokat formálunk belőlük, a Jóember meg bőséges forró olajban kisüti. Porcukorral szórjuk és nyeljük szépen egymás után őket azon melegében. Finom, bemásolom a receptes dobozomba is.

Na de mi legyen az alma kinyomkodott levével? A citromfa alá öntjük, mert az velünk ellentétben imádja, sőt meghálálja a savanyú ízeket.

Ugye szép? Apám kezét dicsérve nekünk terem.

Zöld paradicsom, liliom

Az időjárásnak köszönhetően „paradicsomültetvényünk „ végleg befuccsolt. Tavaly nyáron tíz tő ellátott minket elegendő gyümölccsel, idén jó, ha 2 kilónyi megérett nekünk. Napsütés hiányában, eső áztatásában ennyi tellett a növényektől. Mostanra kosárnyi zöld gömböc ékíti a csupasz növényeket, pusztulni nem hagyhatunk ennyit.

A szombaton cukkinit rántottam ebédre, készült mellé sült zöld paradicsom is. 

A megmosott paradicsomokat 1 centis darabokra vágtam, sóztam őket, majd egy óráig állni hagytam. Akkor az összes nedvességet leitattam róluk és lisztbe, tojásba majd kukoricadarába forgattam (az utóbbihoz reszelt parmezánt is írt a recept, de azt kicsíny falunkban nem árulnak) Forró olajban kisütöttem. Pikáns lett! Kívül ropog, betül lédús és savanykás. Ronda, de érdemes megkóstolni. Közben tanultam valamit: panírozáskor bármelyik zöldséget zsemlemorzsa helyett kukoricadarával kell bevonni, 
valami oknál fogva ezen keresztül nem szívja meg magát az étel olajjal!

Ez pedig zöld paradicsom csípős lében:

A recept itt található. 

Vannak kétségeim a késztermék kapcsán, mert bármiféle tartósítószer, dunsztolás hiányában hogy éri majd meg nekem a karácsonyt? Egy próbát megér… S ha túléli az elkövetkező 2-3 hónapot, na bumm! Biosavanyúságot eszünk.

S egy régi munkámon ott a liliom is.

Vagy írisz? Ahogy tetszik.

Csigabiga és pillangó

Megsütöttem Maimoni fahéjas-almás csigáit. Nagy tudomány nem kell hozzá, pikk-pakkra készül el. Nem cukroztam, éppen elég ízletes így is. Íme sütés előtt után:

  

Itt a recept

Nekem is van egy hasonló módon készülő finomságom. Saját képet prezentálni sajnos nem tudok, mert amikor megsütöttem, még nem fotóztam levest-pörköltet-kalácsot.

Diós-gyömbéres pillangó

Hozzávalók:
2 doboz leveles vajas tészta
30 dkg dió
10 centis gyömbér
1 ek fahéj
1 dl méz
1 citrom reszelt héja
15 dkg mazsola
kevés tej

Először a tölteléket készítem el. Durvára vágom a diót, a gyömbért megpucolom és lereszelem. A citrom héját is lereszelem, majd összekeverem az előző anyagokkal, meg a mézzel, fahéjjal. Annyi tejet adok hozzá, hogy sűrű lekvár állagú masszát kapjak. A hosszúkás lapokra nyújtott tésztát egyenletesen megkenem ezzel a töltelékkel, majd rászórom a mazsolát is. A tészta hosszanti élét félig feltekerem. A másik oldalt is betekerem, majd a kb. 2-2,5 centis csíkokra szeletelem. Így lesz pillangó formájú a süti. 220 fokra (légkeverésesben 200) előmelegített sütőben 15-20 perc alatt szép pirosra sütöm.