Ezt viszont a férjem mondta tegnap éjjel pontban fél 12-kor, amikor
a nappali nyitott ablakán keresztül félre nem érthető hangokra lettem figyelmes.
Itt valaki töfög ma is.*
Már a sötétben látszott, ez az illető nincsen egyedül,
de az igazi meglepetés csak akkor ért, amikor vakusat kattintottam.
Hárman voltak!
A két távolabbi, a szinte nem is szürke, hanem teljesen fehér hasú** igen
harciasan puffogott egymásra. Ők lehettek a fickók, talán versengtek a harmadik,
nyilván nőnemű kegyeiért. Emez itt elöl, a gyógyuló sérülésével lapított csendesen.
Miután jól kibámészkodtam magam, guggoltamból felálltomban vetettem
egy pillantást a járda másik oldalára és nem akartam hinni a szememnek.
Ott közeledett a negyedik, egy idei kölyök, picurka negró.
Tóni persze lebeszélhetetlen volt, megfogta, megszagolta***
majd megkínálta macskajával.
A vendég is a szokásos módon viselkedett: elropogtatott egyet, majd bealudt.
Csak pár perc szunyókálást engedett meg magának, aztán ment a többiek,
a nagyok után, mert addigra azok már elszeleltek a sünök útján.
*
Meg tegnap is, igaz, akkor hajnali fél 4-kor ébredtem arra,
hogy a hálószoba ablaka alatt rajcsúroznak ketten.
**
Biztos Tivi utódai.
***
Büdös disznó már ez a minyuri is.
Ébredtem már én is a puffogásukra. Utáltam. Nem bírom a sünöket. Olvastak egy rakat hasznosságot a számomra róluk, de nem bírom megkedvelni ezeket az állatokat.
VálaszTörlés:) Én meg a macskákkal nem tudok megbékélni, pedig olyan cukorfalatok lehetnek, ahogy mondják mások. :)
Törlés