egy szép kövér petesejt a petricsészében, nagy szomorúan magába fordulva. Úgy beletanult a magányba, hogy nem tud mit kezdeni a körötte zajló tolongással. Fél, reszket, láthatatlanná akar válni a tömeg kellős közepén, összegömbölyödve tőpreng, ki sem les. Vára bevehetetlen, hiába támadják kitartóan mikronnyi méretű kosok. Nem enged, a végsőkig ellenáll.
És ekkor egy óriási árnyék takarja el előle a neonfényt.
- Ó, Teremtőm, itt vagy, megvédsz! - sóhajt fel megkönnyebbülten.
De szelíd simogatás helyett hirtelen éles szúrást érez az oldalában, még megijedni sincs ideje.
- Segítség, megerőszakolnak, affrancba, megtermékenyítenek! Neee! Jaj, de hát ez bizsereg... juj, ez izgi... hm, ez jóóó! - és osztódni kezd és duplázódik és arról álmodik, hogy a táptalaj helyett melegebb kuckóra lel.
Ma reggelre még egy petesejt megérett. Ő is átéli a fentieket, remélem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése