maradt ereje már a napnak, arra azonban elegendő, hogy öreg sáskánkat talán utoljára még előcsalogassa rejtekéből egy kis sütkérezésre. Tessék nézni, milyen mókás, ahogy pulzáló pocakját potrohát a világító égi lámpás felé fodítja!
Hűvösödvén a bokor aljában leltem rá, ahogy mászott nagy keservesen felfelé rejtekébe.
Asszem idén én is utolszor javítottam dolgozatokat a szabadban.
A természet ezernyi csodája :) ...
VálaszTörlésNem a sáskát nézted és fotóztad !:-))
VálaszTörlésEgy roppant nagy étvágyú ragadozó! :-) Mi ájtatos manó néven ismerjük. Nálunk is lakik egy. A napsütötte ház falon szívesen kapaszkodik. :-)
VálaszTörlésNa, most lebuktattál, Éva! Ezek szerint én vagyok az öreg, nagy hasú, falánk, ráadásul Bozsómati szerint ájtatos illető a kertben! Igazad van, Blithe, ez a természet csodája!
VálaszTörlésde vagány képek...
VálaszTörlésszuper képek...a mi "világjáró, szerelmes" szöcskénk jutott eszembe: elég sokat utazunk, a kocsink olyan "zöld szöcske" színű.
VálaszTörlésa nyáron utközben(Pestről indultunk) észrevettük, hogy a külső visszapillantó tüköz tetején ül egy szöcske....gondoltuk, majd lesz vele valami, nem zavart...megérkeztünk Olaszországba a szöcske még mindíg ott volt, néha előbujt a tükör mögül...aztán el is felejtkeztünk róla, hazajöttünk Pestre, eltelt kb 2 hónap, kint vagyunk Bécsbe, és megjelent a szöcskénk, újra visszapillantó tükör tetején...pont egy park melett vezetett utunk, és a párom lepöckölte a bozótba...abban a pillanatban visszaugrott, be a kocsiba...alig tudtuk kitenni...lehet, hogy szerelmes volt a kocsinkba?
elnézét a hosszú kommentért :)
Kösz, nefer, ez az egyik kedvenc kommentem! Jó régi ismerősötök lehet az a nagy utazó! Talán egy másik életből...
VálaszTörlés