Mióta feltettem

azt a jó kis LinkWithin modult, időnként beugrik ide figyelmeztetőleg egy kép. 
Jaja, az a bizonyos télikabát, amiben január elsejével kezdődően szerettem volna járni. 
Hogy az hol van? Bizony belenyisszantottam novemberben az akkor még szépségesnek tűnő anyagába... És igen, egész könnyen jutottam el az összevarrásig, de a gyapjúbélés 

meg az azt fedő selyem alaposan megizzasztott. Annyit bontottam, amennyit varrtam, 

többet gondolkodtam, mint amennyit a pedált nyomtam és nem kevésszer kaptam sakkot.
 Közben beszereztünk egy extrahiperszuper gőzölős vasalót, amitől végre tökéletesen simultak a felhajtások. A téli szünetben be is fejeztem, áprilisig meg viselte aRozi.

Miért nem én hordtam??? 

Mert nem volt hozzá gombom! 

Ezeket még használhatónak láttam a boltokban,

de a  felvarrás után?!

Az egyik adag túl férfias, a másik öreg nagyasszonyos nekem.

Érdekesebb megoldás kellene, ékszerszerű, keressek tovább a dobozomban!

A kedvenceim persze aprók, meg aztán sok is a csillogás. A létező összes gombos hiábavaló végigjárása után egy reményem maradt csak,  a Gombudvar.  Háromnegyed órányi autózás és tízpercnyi nézelődés után bebizonyosodott, itt is csak a második verzió lehet a nyerő. 

Ha van ez a szétszedhető gombom otthon, lehetne összerakni is hasonlót!

Az elképzelés hallatán az eladó hölgy szeme felcsillant és jóformán oda sem pillantva 

emelt ki egy dobozt a háta mögötti stócból és abban a pillanatban, amikor rámutattam 

az ezüstösre, tudta, hogy van belőle kisebb átmérőjű is. 

A többi fusiban ment tűreszelővel, szőrös kéz által tökéletesítve.

Az a címerállat szerencsére csak nagggyon közelről látható és még szerencsébbre nem kétfejű.

És a kabát azóta valahogy így pompádzik, csak persze a szekrényben.

Azt még nem tudtam eldönteni, akarom-e hordani télvíz idején?