Két

nyilvános parkoló van Plakában. A fönti az EnPlo mellett található, ritka szerencse, 

ha van  ott szabad hely. 10-12 kocsinál több oda nem fér, ráadásul a helyiek a szokásos 

roncsautós  tárolóhelyül is használják. A másik parkoló, ami lent van a város tövében, 

lényegesen nagyobb. Száznál több autó elfér benne, de esténként abban is nehéz üres helyet

találni, dugig megtelik, akár csak Plaka. Reggel viszont meglepően üres képét mutatja.

Megint vizes napunk van, szép komótos tempóban lekocsikázunk a déli partra

Panagia tou Kipos irányába.

Püff neki, újfent keresztek, pedig a képpel csupán a görögi villanyszerelési 

megoldásokat szeretném illusztrálni.

Valószínűleg ez a sziget legrégibb temploma, a bizánci időkben, valamikor az 5. században

 épült. A hellenisztikus korból származó szarkofágok maradványai támaszkodnak 

belül a falhoz. Nekem ugyan nem tűnik fel, de itt látható egy ősi felirat is 

a szigeten használt jellegzetes betűjegyekkel*.

Máriának szentelve, ez csak természetes. 

A kép érdekessége nem a szív, hanem a felette lévő ikon.

Erre már igazán nem jár senki, viszont bármikor utadba akadhat a miloszi vipera.

Valami sárga porral védekeznek ellenük.

Firiplaka strandja a délelőtti célpontunk. Igen népszerű hely, 11-kor már csak a nagy

 kanyarban tudunk parkolni. Jó negyedóra, míg innen gyalogosan lejutunk a partra.

Mehetsz mezítláb, homokon taposol, visszafelé forró homokon ugrabugrálsz.

Az öböl elején sekély a víz, jó meleg lehet, rengeteg pici halacska úszkál benne 

és néhány ember is. Ezt főleg később nem értem, mert a további részekhez 

képest itt lényegesen koszosabbnak látszik a víz. 

Firiplakán komoly bícsbár található, nyugágyak is vannak háromféle minőségben, így mindenki 

megtalálhatja a maga pénztárcájának legmegfelelőbbet. Sokan vannak, később még többen

lesznek, mert a finom homokos part igen kellemes, lassan mélyülő, szelíden hullámzó vízhez vezet. 

Szinte csak gyerekesek töltik meg ezt a partszakaszt. Állati szerencsénk van, annak a vízben lévő 

nagy sziklának a túlsó felén, annak az árnyékában szerzünk helyet. Úgy tűnik, a szikla vízválasztóként működik, azon túl már alig-alig vannak fürdőzők. 

Pedig a víz ott is ugyanolyan szuper,  sőt, pláne.

Arról nem is beszélve, hogy ott kezdődik a sziget számomra legcsodásabb partoldala.

Most, hogy sokadszor látom, sem tudok betelni a színeivel.

Sárgák, rózsaszínek (igen!), lilák és padlizsánok ragyognak a fényben

és csalnak tovább

és még tovább engem.

A látvány rabul ejti a szívem: a sziklák mögötti valószínűtlenül kékben 

egy párocska rohangál kézen fogva a fél lábszárig érő vízben.

Sietek vissza a férjemhez, de neki már nem tudom megmutatni a paradicsomot.

Mennünk kell, mert délután 3-ra vissza kell érnünk Kiposra, akkor indul a Delfina Tours

 délutáni járata onnan. Valójában ma délelőtt szerettünk volna hajókázni, de 

nem volt foglalásunk, így csak erre az időpontra kaptunk jegyet.**  

Kész szerencse, hogy főszezonban két járatot indítanak 22 euró/koponya áron,

emiatt*** a rémboldogság.

Egy teljes napi vízen ringatózásra nem gondolom, hogy szükségünk lenne, 

de ezt a 3 és fél órácskát semmiképpen nem szabad kihagyni, ha már az ember 

életében először és nagy valószínűséggel utoljára Miloszon jár!

Kétszáz kép készül a sziget délnyugati partvonala mentén, hihetetlenül változatos

 kőfelületekkel. Ezekkel nem húzom most az időt, jöjjenek inkább a barlangocskák

a Gerondas öblében, ahol negyven percet időzünk, 

ugyanis csobbanni lehet a hajóról plusz szelfibottal úszkálgatni főleg.

A strand egyébként S&B bányavállalat területén található, gyalog is megközelíthető egy igen

 meredek, sziklás gyalogúton, jó félórás sétával. Hajóval azért lényegesen egyszerűbb,

ráadásul az még tovább is megy, a tenger Meteora szikláihoz,

a Kleftikohoz****.

A különös formájú, szürkésfehér, inkább homokszínű

sziklák alatt a szél és a víz

vájt üregeket és barlangokat

az évszázadok során.

Elnevezését azoknak a kalózoknak köszönheti,

akik ezt a területet rejtekhelyként használták.

...merd a kleftiko azt jelenti, tolvaj...

Ez a legimpozánsabb sziklája, csodásan tükröződik a szinte sima vízen.

Lenyűgöző látvány a lábaink ellenére is.

Tetején kőcsipkézett.

Csobbanni itt is lehet(ne) egy órácskát.

Persze eszembe nem jutna, hogy én is beugorjak, bááár... döbbenten tapasztalom, 

hogy a vízben jóformán hárman tudnak úszni, a többiek csak evickélnek így-úgy, 

sokan mindenféle segédeszközökkel libegnek a víz színén. Ezek szerint 

az életben maradás a tengerben csak nekem akkora nagy teljesítmény.

Jó sokan vagyunk, két luxusjacht, három akkora hajó, mint a miénk, több vitorlás

 tartózkodik épp az öbölben. Szerencsére jócskán akadnak olyan képek 

a gyűjteményemben, amelyeken a tömegből semmi nem érzékelhető.

Észbontóan hely, mélységes nyugalommal, valahogy meghal itt a kajabálás. 

Amíg a többiek uszikálnak, nézelődünk, beszélgetünk, halakat etetünk.

Hihetetlen gyorsan szalad az idő.

Kereken 6 órakor, rohamtempóban indul vissza a hajó, 

és éppen fél óra kell ahhoz, hogy felbukkanjanak előttünk Kipos színes sziklái.

Kicsit elfáradtunk a mai nagy semmittevésben, így duplán örülök a reggeli 

felfedezésünknek. Kiülök a házhoz vezető lépcső tetejére,

mert nocsak... onnan is látszik az Afrodité-szikla 

és a hozzá tartozó narancssárga, lefelé gördülő fénygömb.

Ezt látni kell... a 45 fokos szögben emelkedő panorámán világosan kivehetők 

a Thalassitra tetején üldögélők.

Így, ni, ezen jobban látható.

Görögdinnyét falatozunk, úzót kortyolunk, miközben ötmásodpercenként 

felpattanok és kerülök egy-egy kört a ház körül örömömben:

Talán ez az egyetlen hely Miloszon,

ahonnan csak mi látjuk a naplementét.

Jamasz!

*

Külön kérésre mellékelem, a múzeumban lefotóztam a ábécéjüket.

**

Ja, kérem, azért jártunk reggel ott, nem ám a templomka miatt. Kiposon, a panorámatavernában lehet jegyet venni a hajókázásra. Mellesleg jó a kávéjuk és fincsi a sajtos sütikéjük, alias szamcsízpáj. (6 db=3 euro)

***

Meg persze a halacskázós élményeim nyoma látszódik a fejünkön. Igen, az övén is, elvileg.

****

Őrültek szárazföldön is képesek elsétálni ide, kvaddal indulnak, aztán gyalogolnak lefelé meredeken egy órácskát és persze ezt az utat visszafelé is megteszik, csak akkor még meredekebben.