Szakadás-árok

Tar község legszélén, az Attila utca végén parkolunk. A villanyoszlopon mindjárt kettő

 hatalmas tábla fogad. Koronavírus idején kirándulni csak bizonyos óvintézkedések

 betartásával illik, itt meg medvétől is tarthatunk. 

Kék kereszten, a Mária úton indulunk neki az erdőségnek.

Tavaszillattúak a fák, lombjuk barátságosan engedi át a nap fényét.

Csudahangulatos hely, szembefut velünk a Szalajka-patak 

és csobog lefelé kedvesen a kavicsok között.

A Felső-Csevice forrás vasas, savanyú vize állítólag iható,

ellenben nem valami bizalomgerjesztő a tálalása.

A kúttól mintegy 500 méterre, hatalmas erdőirtásnál térünk le balra.

A magaslesnél az egyenesen felfelé tartó úton megyünk tovább, 

mivel félreértelmezzük a túraleírást.*

Mellettünk, lent a Szakadás-árok húzódik.

A kép nem adja vissza a távolságot meg a mélységet, ám később lesz olyan fotóm, 

ahol be lehet azonosítani közelről a középen lévő köveket sziklákat.

Egy Y elágazást keresünk. Ha jobbra indulnánk, egy kisebb árokban valószínűleg 

visszajutnánk a vadleshez, mi azonban az igazi és nagy árkot keressük, tehát balra tartunk.

Ezen a kb. 50 méteres, inkább lapályos szakaszon nehezen hihető, 

hogy ebből lesz majd hamarosan szakadás meg árok,

de Tóninak megint igaza van. Itt kezdődik a rövidebb és kevésbé látogatott rész**,

ahol gyorsan és egyre meredekebben

emelkedik mellettünk mindkét part.

 

Az óriási sziklák közt valahol ott lapul Tóni, látni a fejét.

Esőzés idején félelmetes lehet az ár, ami itt zubog előre

a fölöttünk majdhogynem összeérő

két meredek sziklafal között.

Hatalmas kőgolyó zárja el a további utat, 

érdemesebb visszafordulni az árok fő szakaszához.

 

A fél órával előbbi lankáknál található a bejárat a Szakadás-árok 

legismertebb szakaszához. Rögtön látni, hogy ez lesz a kalandosabb: 

a vízmosás mélyebb pontjain gázlók

nehezítik a haladást

meg hatalmas kövek

és persze a szoknya sem a legpraktikusabb viselet erre.

Rendkívül jó szolgálatot tesz viszont a túrabot,

a sziklák közt,

kidőlt-bedőlt fák alatt 

nyirkos avarban,

az egyenetlen mederben való biztonságos előbbre jutáshoz.***

A legnehezebb átkelőnél nem fotózom, minden figyelmem leköti, 

hova támaszkodjam, hogy a poshadtan bűzölgő pocsolyába bele ne essek, 

meg persze megpillantok egy szalamandrát,

ami komótos igyekezettel fedezéket keres előlünk.

Nem véletlenül tanyálhat itt, hisz a túra legcsúcsabb része jön,

ahol a fejünk fölött óriási kockakő szorult a résbe,

keskeny kaput formálva a sziklamélyedéshez.

 

Ezen a szakaszon a legszűkebb a szurdok, esőzések után térdig is érhet benne a víz.

Már hetek óta nem esett, így száraz lábbal 

 

fedezhetjük fel a mögötte található kőfülkét,

ami alkalomadti esőbeállóként is használható.****

Most csupán szivárványglóriám terjeszti szélesre.

Gyerünk tovább,

ebben a 

a víz pusztító ereje vájta

félelmetesen meredek sziklafalak által határolt

vad és ezáltal még gyönyörűségesebb szurdokvölgyban.

Itt a három sziklás rész, lásd fentebb.

Jön még pár gázló,

mindegyiken sikerül átügyeskednünk magunkat.

Aztán már csak előre nyújtogatjuk  a nyakunkat,

és óvakodunk tempósan két-háromemeletnyi magasra nyúló sikátorosban.

Jól lefényképezek egy sosem látott növényt, a kónya vicsorgót

aztán örömmel tapasztalom, hogy alacsonyul mellettünk mindkét part,

tehát nem is olyan lassan,

sőt, kimondottan hirtelenül

kisétálunk a Szakadás-árokból.

Nohát. Itt vagyunk az irtás közepében, ennél kellett volna balra tartanunk mindjárt az elején,

 kb. 3 órával ezelőtt. Hát persze, csak a szokásos hátulról előre.

Medvével végül eggyel se nem találkoztunk, pedig gyanús hangokat meg zajokat 

hallottam rendesen. Az is lehet, csak a tudatalattim várta erősen a nagyobb kalandot 

ezen a túrán*****, ami nekünk azért feladta a leckét.

2020. április 25.

*

Ha itt jobbra mennénk, egy kisebb szurdokvölgybe, ha balra, akkor pont 

a Szakadás-árokba sétálnánk bele igen egyszerűen. Legközelebb így megyünk.

**

Aki idáig eljön, mint például ő, azt hiszi, erre már nincs tovább és inkább kisétál az útra.

***

Bizonyos kor fölött; illetve határozottan ajánlom a zárt túrabakancsot 

és esőzések után gumicsizmát vállra vetve.

****

Azt azért megnézném, aki esőben óvakodik ide.

*****

A palócok Grand Kanyonjával egy ideje már szemezgetünk... 

Az ugyan máig sincs meg, ám ma megtaláltuk a még grandabb kanyonjukat.