2020. április 27., hétfő

Szakadás-árok

Tar község legszélén, az Attila utca végén parkolunk. A villanyoszlopon mindjárt kettő
 hatalmas tábla fogad. Koronavírus idején kirándulni csak bizonyos óvintézkedések
 betartásával illik, itt meg medvétől is tarthatunk. 


Kék kereszten, a Mária úton indulunk neki az erdőségnek.
Tavaszillattúak a fák, lombjuk barátságosan engedi át a nap fényét.


Csudahangulatos hely, szembefut velünk a Szalajka-patak 


és csobog lefelé kedvesen a kavicsok között.


A Felső-Csevice forrás vasas, savanyú vize állítólag iható,
ellenben nem valami bizalomgerjesztő a tálalása.


A kúttól mintegy 500 méterre, hatalmas erdőirtásnál térünk le balra.
A magaslesnél az egyenesen felfelé tartó úton megyünk tovább, 
mivel félreértelmezzük a túraleírást.*


Mellettünk, lent a Szakadás-árok húzódik.


A kép nem adja vissza a távolságot meg a mélységet, ám később lesz olyan fotóm, 
ahol be lehet azonosítani közelről a középen lévő köveket sziklákat.


Egy Y elágazást keresünk. Ha jobbra indulnánk, egy kisebb árokban valószínűleg 
visszajutnánk a vadleshez, mi azonban az igazi és nagy árkot keressük, tehát balra tartunk.


Ezen a kb. 50 méteres, inkább lapályos szakaszon nehezen hihető, 
hogy ebből lesz majd hamarosan szakadás meg árok,


de Tóninak megint igaza van. Itt kezdődik a rövidebb és kevésbé látogatott rész**,
ahol gyorsan és egyre meredekebben


emelkedik mellettünk mindkét part.

 

Az óriási sziklák közt valahol ott lapul Tóni, látni a fejét.


Esőzés idején félelmetes lehet az ár, ami itt zubog előre


a fölöttünk majdhogynem összeérő


két meredek sziklafal között.


Hatalmas kőgolyó zárja el a további utat, 
érdemesebb visszafordulni az árok fő szakaszához.

 

A fél órával előbbi lankáknál található a bejárat a Szakadás-árok 
legismertebb szakaszához. Rögtön látni, hogy ez lesz a kalandosabb: 


a vízmosás mélyebb pontjain gázlók


nehezítik a haladást


meg hatalmas kövek


és persze a szoknya sem a legpraktikusabb viselet erre.


Rendkívül jó szolgálatot tesz viszont a túrabot,


a sziklák közt,


kidőlt-bedőlt fák alatt 


nyirkos avarban,


az egyenetlen mederben való biztonságos előbbre jutáshoz.***


A legnehezebb átkelőnél nem fotózom, minden figyelmem leköti, 
hova támaszkodjam, hogy a poshadtan bűzölgő pocsolyába bele ne essek, 


meg persze megpillantok egy szalamandrát,
ami komótos igyekezettel fedezéket keres előlünk.


Nem véletlenül tanyálhat itt, hisz a túra legcsúcsabb része jön,


ahol a fejünk fölött óriási kockakő szorult a résbe,


keskeny kaput formálva a sziklamélyedéshez.

 

Ezen a szakaszon a legszűkebb a szurdok, esőzések után térdig is érhet benne a víz.
Már hetek óta nem esett, így száraz lábbal 

 

fedezhetjük fel a mögötte található kőfülkét,
ami alkalomadti esőbeállóként is használható.****


Most csupán szivárványglóriám terjeszti szélesre.


Gyerünk tovább,


ebben a 


a víz pusztító ereje vájta


félelmetesen meredek sziklafalak által határolt


vad és ezáltal még gyönyörűségesebb szurdokvölgyban.


Itt a három sziklás rész, lásd fentebb.


Jön még pár gázló,


mindegyiken sikerül átügyeskednünk magunkat.


Aztán már csak előre nyújtogatjuk  a nyakunkat,


és óvakodunk tempósan két-háromemeletnyi magasra nyúló sikátorosban.


Jól lefényképezek egy sosem látott növényt, a kónya vicsorgót


aztán örömmel tapasztalom, hogy alacsonyul mellettünk mindkét part,


tehát nem is olyan lassan,


sőt, kimondottan hirtelenül


kisétálunk a Szakadás-árokból.


Nohát. Itt vagyunk az irtás közepében, ennél kellett volna balra tartanunk mindjárt az elején,
 kb. 3 órával ezelőtt. Hát persze, csak a szokásos hátulról előre.


Medvével végül eggyel se nem találkoztunk, pedig gyanús hangokat meg zajokat 
hallottam rendesen. Az is lehet, csak a tudatalattim várta erősen a nagyobb kalandot 
ezen a túrán*****, ami nekünk azért feladta a leckét.


2020. április 25.


*
Ha itt jobbra mennénk, egy kisebb szurdokvölgybe, ha balra, akkor pont 
a Szakadás-árokba sétálnánk bele igen egyszerűen. Legközelebb így megyünk.

**
Aki idáig eljön, mint például ő, azt hiszi, erre már nincs tovább és inkább kisétál az útra.

***
Bizonyos kor fölött; illetve határozottan ajánlom a zárt túrabakancsot 
és esőzések után gumicsizmát vállra vetve.

****
Azt azért megnézném, aki esőben óvakodik ide.

*****
A palócok Grand Kanyonjával egy ideje már szemezgetünk... 
Az ugyan máig sincs meg, ám ma megtaláltuk a még grandabb kanyonjukat.

2 megjegyzés:

  1. Sziaaa 😊,
    Mi eső után voltunk...😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, Poconya, Te engem olvasol? :D Örülök, hogy látlak.
      Biztos izgi lehetett az árokban, gondolom, legalább térdig ért a víz meg nyakig lettetek sárosak. ;-)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...