Béri andezit kiömlés

Virágospusztáról kissé többet kell gyalogolni, mint a javasolt kiindulóponttól. Nagyszerű, 

erre jelzetlen az út, kicsit csámborgunk, mire vízmosáson, hegyen-völgyön keresztül

 megleljük a helyes irányt. Teremtett lélek se, élvezzük a háborítatlan erdő csendjét. 

Az OsmAnd = Tóni-ra hagyatkozunk meg olykor az orromra.

Kétszer átkelünk a Bér-patakon, közben rátérünk a jócskán megkopott kék jelzésre.

Szemben, a domboldalon lévő tisztásra

átinteget néhány korábban bejárt pukli, különösen az a páros.

Kb. ettől a ponttól mi is a hivatalos tanösvényt követjük, 

ezáltal a forgalom is megélénkül, találkozunk mindösszesen vagy tíz emberrel. 

A Nagy-hegyen caplatunk felfelé, itt már a fák is hatalmasok. 

Vertikális panorámát muszáj készíteni, hátha megmarad vele az élmény.

Az európai viszonylatban egyedülálló geológiai képződménynél 

eső esetén kevéssé praktikus, ám több okból is igen érdekes bemutatóhely áll. 

A kőtár teteje a slusszpoén: íme, az ötszög hatszögesíthető.

Innen egy igen rövid, ám szerfelett meredek kaptatón jutunk fel 

az egykori Holczer-bányához. 

Az andezit orgona pompázatosan tornyosul fölénk, 

március közepén még a fák sem takarják.

Behatóbb tanulmányozás céljából mindenki a saját bátorságának 

megfelelő mértékben közelítheti meg az andezitcsúszdát.

Elárulom, merészebbnek látszom, mint amilyen vagyok.

Tüzetes vizsgálat balra

jobbra

és alulról felfelé, hisz ez a nézőpont a legérdekesebb, 

innen nagyszerűen látszódnak az 5-6 szögű oszlopok.*

A móka a jobbra, felfelé tartó keskeny ösvényen folytatódik.

A kőtengerhez tartunk, ami természetesen több meglepetést is tartogat.

Először is ott a mohás és csupasz rögök éles határvonalának kérdése... 

Ja...aham, addig szimplán mohos kőrengeteg, utána meg kőtenger, 

ami ráadásul az emberi szemnek ugyan láthatatlanul, de most is mozgásban van. 

És természetesen páratlan a kilátás

a környező hegyekre,

a kétágú Szandára és a sasbérci kilátó teteje. 

Balra és még mindig felfelé haladva pontosan az andezit kiömlés fölé jutunk.

Függőlegesen hajlik alánk**, emiatt rálátni nem lehet, 

ellenben szembesülhetünk alant mások kicsinységével.

Lejutni onnan lényegesen izgalmasabb, 

Egy fába kapaszkodva oldalról is lövök pár képet,

közben rólam is készül néhány karcsúsítós változat

meg a Zéletemértelméről is cserébe.

 

Mellesleg a terep meredekségét is érzékelteti mindkét fotó.

😉

Visszaúton újabb kerülőt teszünk, hogy átsétáljunk Béren.

Számomra mindmáig megoldatlan paradoxon: 

vajon a templom épült a pincedombra vagy alápincézték a templomot?***

Végezetül beugrunk a Malom Udvarba, a 256 éve épült vízimalomhoz, 

aminek felső szintjén kápolnát alakítottak ki a tulajdonosok. 

Zárva persze minden.****

Aztán már csak Becske, 

hol a jelenlévők nagy száma miatt az áhítat teljességgel elmarad, 

a sztúpa körbejárása sem megfelelő számosságú,

plussz a héricsek sem érzik elérkezettnek az időt a kibontakozáshoz.

*

Meg az a fa is, ami mellé majd kiállok a tetején.

**

De, igen, úgy, s ott a fa.

***

Nyilván miseborral van tele mind.

****

Sajnálom, mert szívesen megkóstoltam volna az autentikus filipinó menüt.

Itt, Nógrádban, a meglepetések földjén.

A 2021. esztendőt

gyalogtúrával indítottuk. Bujákot egy rozoga erdei úton hagytuk el, ezen az úton közelíthető csak meg az a gyalogösvény, ami a várhoz vezet. A romot jelző fa tövében két bot, talán hasznukat veszik az utánunk érkezők.

Szükségük lehet rá, mert az utacska az elmúlt napok esőzései miatt dagonyás.

Az erdő ilyenkor túl sok látnivalót nem tartogat, 

lábunk alatt a csúszós, málló avar, a korhadó ágak színtelensége. 

Egészen felvillanyozza az embert egy-egy zöld mohába öltözött kő vagy szikla, arról nem is beszélve, hogy a kirándulás ezen pontján még kék az ég.

A séta igen rövidke, a parkolótól lehet vagy 900 méter, a szintemelkedés épp csak akkora,

 hogy mire megszuszogósodnál, már ott is vagy a célpontnál.

Az "átkosban" mindez honvédségi terület volt, ennek következtében nem az állagmegóvás
 volt a legfőbb szempont. A bal oldali falmaradvány mögött még áll az őrbódé, 
azt gondosan nem fényképeztem, pedig nagy jelentőséggel bír pedig ma is. 
Ha mögötte jobbra tartasz, akkor egy kisebb kanyarral a vár alsó kapujához jutsz,

ha meg balra indulsz, akkor a "személyzeti bejáró" lépcsőjén villámgyorsan fenn 

lehetsz a várfalon. Mi ezen megyünk felfelé, csak remélve, hogy odavezet, ahová visz.

Szezonban a középső részén lehetséges némi bozótharc,

de ettől a ponttól sima az út egész évben.

Rögtön a középső várba érünk, ahonnan már pazar a kilátás.

Január elsején, zárt felhőzetben ennyit mutat: lent a honvédségi üdülő zöld pázsitja,

szemben a Sasbérc kilátójának a teteje,*

balra lent jelenleg virsli és mustárszagú** kocsink a parkolóban.

Ha még egy szinttel feljebb akarunk jutni, elég a muflonok(?) nyomát követni.

A felső vár falán több nyílást találni, ezek lehettek a lakóépületek ablakai. 

Ma mindegyikből az üdülőre*** látunk.

Erre bóklászva, a boltozat alatt akadunk a maradványok legszebbikére:

a törmelékkel teli átjáróra, ami egykor a palotaszárnyba vezethetett.

A mesterien rakott kövek, téglák rendje és színe olyannyira megfog, hogy itt,

 

ez alatt kívánok a tavalyinál derűsebb, boldog új esztendőt mindenkinek!

Az átjáró fölötti részen található a várrom legmagasabb pontja,

a meredező falcsonkoktól balra Bujákot is látni onnan.

Visszamegyünk ahhoz a ponthoz, ahonnan először körbekémleltük a tájat, 

így egy szinttel lejjebb kerülünk megint.

A zwingernek nevezett részen haladunk

 a térképen sokszögű bástyának nevezett helyig,

ahol újabb remek kilátásban gyönyörködhetünk.

Ezen a részen egy kis lépcsőn akár visszamehetnénk a felső szintre.

A lépcsővel pontosan szemben található a középső vár kapuja.

Kilépve rajta balra tartunk, hogy megnézzük a nagy rondella maradványait. 

Oldalában a vár szemei: ablakok a világra****.

Pár éve ezt a nagy, kör alakú placcot szinte teljesen megtisztították a burjánzó borostyántól.***** 

Nőhetett párszáz évig, mire ekkora törzset produkált Ő is.

Védett zug, ahol ácsorgunk: Csipkerózsikát juttatja eszembe.*****

Szeretemhelyen lesz szeretemképem. 

Ettől a nyílástól a várfal mentén szerintem visszajuthatnánk a kiindulóponthoz,

de vonzóbbnak találjuk az alsó vár kapujánál

fölénk magasodó falakat

és az évszázadokkal ezelőtt rakott út széle is erre hívogat.

Visszapillantva azon merengek, micsoda titkos, vadregényes hely lehet ez nyáron. 

Az útról észre sem venni, hogy itt rejtőzik,

az üdülő lakói meg a patakcsobogással vannak inkább elfoglalva.

Szerencsé(nk)re.

Sok okosság a Bujáki várról itt. Érdemes végiglapozni az oldal galériáját.

*

Az is milyen jó volt egyszer, majd megírom talán.

**

A hagyományoknak megfelelő újévi reggelinket abban fogyasztottuk el.

***

A honvédségi üdülőre, amit a korábbi laktanya helyén alakítottak ki. 

Érdemes ezt tovább gondolni?

****

A világ szemei, ablakok a várra.

*****

A férjem szerint itt állhatott az antenna. Cz. Lajos honvmin. és haccseregtáb. előszeretettel vadászgatott a környéken, és remek szórakozása közben is feltétlenül értesülni akart róla ha az országot éppen atomtámadás éri. K4-es vezetési pont...

*****

Bízom benne, hogy sosem ébresztik fel álmából.