Béri andezit kiömlés

Virágospusztáról kissé többet kell gyalogolni, mint a javasolt kiindulóponttól. Nagyszerű, 

erre jelzetlen az út, kicsit csámborgunk, mire vízmosáson, hegyen-völgyön keresztül

 megleljük a helyes irányt. Teremtett lélek se, élvezzük a háborítatlan erdő csendjét. 

Az OsmAnd = Tóni-ra hagyatkozunk meg olykor az orromra.

Kétszer átkelünk a Bér-patakon, közben rátérünk a jócskán megkopott kék jelzésre.

Szemben, a domboldalon lévő tisztásra

átinteget néhány korábban bejárt pukli, különösen az a páros.

Kb. ettől a ponttól mi is a hivatalos tanösvényt követjük, 

ezáltal a forgalom is megélénkül, találkozunk mindösszesen vagy tíz emberrel. 

A Nagy-hegyen caplatunk felfelé, itt már a fák is hatalmasok. 

Vertikális panorámát muszáj készíteni, hátha megmarad vele az élmény.

Az európai viszonylatban egyedülálló geológiai képződménynél 

eső esetén kevéssé praktikus, ám több okból is igen érdekes bemutatóhely áll. 

A kőtár teteje a slusszpoén: íme, az ötszög hatszögesíthető.

Innen egy igen rövid, ám szerfelett meredek kaptatón jutunk fel 

az egykori Holczer-bányához. 

Az andezit orgona pompázatosan tornyosul fölénk, 

március közepén még a fák sem takarják.

Behatóbb tanulmányozás céljából mindenki a saját bátorságának 

megfelelő mértékben közelítheti meg az andezitcsúszdát.

Elárulom, merészebbnek látszom, mint amilyen vagyok.

Tüzetes vizsgálat balra

jobbra

és alulról felfelé, hisz ez a nézőpont a legérdekesebb, 

innen nagyszerűen látszódnak az 5-6 szögű oszlopok.*

A móka a jobbra, felfelé tartó keskeny ösvényen folytatódik.

A kőtengerhez tartunk, ami természetesen több meglepetést is tartogat.

Először is ott a mohás és csupasz rögök éles határvonalának kérdése... 

Ja...aham, addig szimplán mohos kőrengeteg, utána meg kőtenger, 

ami ráadásul az emberi szemnek ugyan láthatatlanul, de most is mozgásban van. 

És természetesen páratlan a kilátás

a környező hegyekre,

a kétágú Szandára és a sasbérci kilátó teteje. 

Balra és még mindig felfelé haladva pontosan az andezit kiömlés fölé jutunk.

Függőlegesen hajlik alánk**, emiatt rálátni nem lehet, 

ellenben szembesülhetünk alant mások kicsinységével.

Lejutni onnan lényegesen izgalmasabb, 

Egy fába kapaszkodva oldalról is lövök pár képet,

közben rólam is készül néhány karcsúsítós változat

meg a Zéletemértelméről is cserébe.

 

Mellesleg a terep meredekségét is érzékelteti mindkét fotó.

😉

Visszaúton újabb kerülőt teszünk, hogy átsétáljunk Béren.

Számomra mindmáig megoldatlan paradoxon: 

vajon a templom épült a pincedombra vagy alápincézték a templomot?***

Végezetül beugrunk a Malom Udvarba, a 256 éve épült vízimalomhoz, 

aminek felső szintjén kápolnát alakítottak ki a tulajdonosok. 

Zárva persze minden.****

Aztán már csak Becske, 

hol a jelenlévők nagy száma miatt az áhítat teljességgel elmarad, 

a sztúpa körbejárása sem megfelelő számosságú,

plussz a héricsek sem érzik elérkezettnek az időt a kibontakozáshoz.

*

Meg az a fa is, ami mellé majd kiállok a tetején.

**

De, igen, úgy, s ott a fa.

***

Nyilván miseborral van tele mind.

****

Sajnálom, mert szívesen megkóstoltam volna az autentikus filipinó menüt.

Itt, Nógrádban, a meglepetések földjén.