Virágospusztáról kissé többet kell gyalogolni, mint a javasolt kiindulóponttól. Nagyszerű,
erre jelzetlen az út, kicsit csámborgunk, mire vízmosáson, hegyen-völgyön keresztül
megleljük a helyes irányt. Teremtett lélek se, élvezzük a háborítatlan erdő csendjét.
Az OsmAnd = Tóni-ra hagyatkozunk meg olykor az orromra.
Kétszer átkelünk a Bér-patakon, közben rátérünk a jócskán megkopott kék jelzésre.
Szemben, a domboldalon lévő tisztásra
átinteget néhány korábban bejárt pukli, különösen az a páros.
Kb. ettől a ponttól mi is a hivatalos tanösvényt követjük,
ezáltal a forgalom is megélénkül, találkozunk mindösszesen vagy tíz emberrel.
A Nagy-hegyen caplatunk felfelé, itt már a fák is hatalmasok.
Vertikális panorámát muszáj készíteni, hátha megmarad vele az élmény.
Az európai viszonylatban egyedülálló geológiai képződménynél
eső esetén kevéssé praktikus, ám több okból is igen érdekes bemutatóhely áll.
A kőtár teteje a slusszpoén: íme, az ötszög hatszögesíthető.
Innen egy igen rövid, ám szerfelett meredek kaptatón jutunk fel
az egykori Holczer-bányához.
Az andezit orgona pompázatosan tornyosul fölénk,
március közepén még a fák sem takarják.
Behatóbb tanulmányozás céljából mindenki a saját bátorságának
megfelelő mértékben közelítheti meg az andezitcsúszdát.
Elárulom, merészebbnek látszom, mint amilyen vagyok.
Tüzetes vizsgálat balra
jobbra
és alulról felfelé, hisz ez a nézőpont a legérdekesebb,
innen nagyszerűen látszódnak az 5-6 szögű oszlopok.*
A móka a jobbra, felfelé tartó keskeny ösvényen folytatódik.
A kőtengerhez tartunk, ami természetesen több meglepetést is tartogat.
Először is ott a mohás és csupasz rögök éles határvonalának kérdése...
Ja...aham, addig szimplán mohos kőrengeteg, utána meg kőtenger,
ami ráadásul az emberi szemnek ugyan láthatatlanul, de most is mozgásban van.
És természetesen páratlan a kilátás
a környező hegyekre,
a kétágú Szandára és a sasbérci kilátó teteje.
Balra és még mindig felfelé haladva pontosan az andezit kiömlés fölé jutunk.
Függőlegesen hajlik alánk**, emiatt rálátni nem lehet,
ellenben szembesülhetünk alant mások kicsinységével.
Lejutni onnan lényegesen izgalmasabb,
Egy fába kapaszkodva oldalról is lövök pár képet,
közben rólam is készül néhány karcsúsítós változat
meg a Zéletemértelméről is cserébe.
Mellesleg a terep meredekségét is érzékelteti mindkét fotó.
😉
Visszaúton újabb kerülőt teszünk, hogy átsétáljunk Béren.
Számomra mindmáig megoldatlan paradoxon:
vajon a templom épült a pincedombra vagy alápincézték a templomot?***
Végezetül beugrunk a Malom Udvarba, a 256 éve épült vízimalomhoz,
aminek felső szintjén kápolnát alakítottak ki a tulajdonosok.
Zárva persze minden.****
Aztán már csak Becske,
hol a jelenlévők nagy száma miatt az áhítat teljességgel elmarad,
a sztúpa körbejárása sem megfelelő számosságú,
plussz a héricsek sem érzik elérkezettnek az időt a kibontakozáshoz.
*
Meg az a fa is, ami mellé majd kiállok a tetején.
**
De, igen, úgy, s ott a fa.
***
Nyilván miseborral van tele mind.
****
Sajnálom, mert szívesen megkóstoltam volna az autentikus filipinó menüt.
Itt, Nógrádban, a meglepetések földjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése